35. hét
Végre elérkezett az idő, hogy az új albérletbe költözhessünk. Már az első nap éreztem, hogy jó helyen vagyunk, egyből megszerettem, és azzal sem volt gond, hogy egyedül legyek az első este. Lefekvés előtt megszámoltam a szoba sarkait és kívántam valamit.
A pakolással nagyon jól haladtunk, szinte minden nap éjfélig csináltam, hogy minél előbb készen legyek, és berendezhessük megint a babarészleget.
A hét végére kimostam és kivasaltam az összes ruhádat, és összepakoltam a kórházi cuccainkat, hogy ha esetleg menni kell akkor már csak fel kelljen kapni a táskát és indulás. Mama ideadta az anyasági pénzt, majd ha utalja az állam akkor visszaadom neki, így meg tudtam venni a még hiányzó dolgokat és a pelenkákat.
36. hét
Kedden voltunk megint Dr. Török dokinál készített NST-t, azt mondta olyan az eredményed, mint amilyen a nagykönyvben. Tökéletes. :o) Eredetileg úgy volt, hogy megnézi a méhszájat is, de végülis azt mondta, hogy majd a 37. héten, mert akkor veszi le a streptococcus kenetet is, és ha nem muszáj akkor nem turkálna feleslegesen.
Lényegesen kevesebbet érzem a mozgásaidat ettől a héttől kezdve, de még mindig a reggelek és az esték a legaktívabbak. Voltunk Uh-on is, ahol azt mondta Angéla, hogy minden rendben, egy kicsit több a magzatvizem, de ez nem jelent semmit sem, mert a cukrom a terhelésnél viszont jó volt. A méreteid már nem annyira egetrengetően nagyok, de így is azt jósolják, hogy olyan 4 kb körüli leszel, és kb. 52-54 cm. Majd meglátjuk...remélem azért nem nősz bent olyan nagyra, hogy ne férjél ki. :o) Bár végülis bent nem maradhatsz, de nem szeretnék császárral szülni. Jobb lesz nekünk a természetes szülés, ügyesen együtt fogunk dolgozni, és nem lesz semmi baj.
Apa már nagyon vár téged, azt mondja, hogy szerinte a 38. héten fogsz jönni, és teljesen csalódott volt, mikor mondtam, hogy ez a 37. heti méhszájvizsgálattól függ, hogy mennyire vagyok már nyitva, mert lehet még túl is hordalak...ki tudja, majd te érzed, hogy mikor látod a legjobbnak megszületned, csak arra kérünk, hogy valahogy úgy időzítsél, hogy Apa is bent tudjon lenni a szülésnél, nagyon sokat segítene nekünk.
Nálam váltakozik a félelem attól, hogy hogyan fogok boldogulni egy kisbabával, el tudlak-e majd látni, boldoggá tudlak-e tenni, és máskor pedig egyáltalán nem félek, rengeteg erőt érzek magamban és már mennék szülni, hogy a karomban tarthassalak. Szerencsére a sírós hangulat eddig még elkerült, bár talán kezdek egyre kimerültebb lenni, mert óránként kell pisilni menni, ha pedig nem kell, akkor a forgócsontom fájdalma miatt szenvedek. Valamelyik nap egy új érzés kerített hatalmába miután egy napig nem ittam tejet, olyan lábszárgörcsöt kaptam, hogy 3 napig sántítottam, mert nem bírtam ráállni.
Ettől a héttől kezdve kezdtem el inni a málnalevél teát, hátha segít majd a vajúdást lerövidíteni, illetve abbahagytam a magne B6-ot. A derekam nagyon fáj, a sétákat egyre kevésbé birom, valamint a méhszájnál ahogy száll le a kis fejed, iszonyúan erős szúrásokat és nyilallásokat érzek. Sokszor olyan mintha ki akarnál esni, annyira ránehezedik a súly. Az utolsó hónap tényleg nehéz, és terhes, de megéri hiszen itt vagy egész nap velem, és érezhetlek, próbálom minden egyes rezdülésedet és mocorgásodat jól az emlékezetembe vésni, hogy ha majd már kint leszel is fel tudjam idézni, akár évek múltán is, hogy mennyire jó volt, és szép volt az az időszak amikor még bent voltál a pocakomba.
Nagyon-nagyon szeretünk és várunk idekint, most már tényleg csak pár hét és találkozunk. Addig is érezd jól magad kisfiam.
Szeretünk Apa és Anya
