29. hét
Február 17-én 19:45-re kellett menni Dr. Török Péterhez a rendelőjébe. Szakadt a hó, mikor mentem, hideg is volt, de jól esett végre egy kicsit sétálni, így már hamarabb elindultam otthonról, meg ugye nem tudok már úgy sietni, mint fénykoromban. Félve totyogtam a havas úton, mert még azért friss a bokatörésem élménye. A dokinál elég sokat kellett várnom, mert voltak előttem hárman. Ebből egy kismama volt, kb. hasonlóan nagy pocakkal, mint amilyen nekem van, vele volt a kislánya is. Végig azon aggódtam, hogy a kislánytól ne kapjam el a náthát, mert ugye természetesen tisztára gethes volt.
Mikor már én kerültem volna sorra kijött a doki asszisztense és mondta, hogy szeretnlé megmérni a vérnyomásomat, illetve pisilnem kellene egy pohárba. Persze pont ezelőtt kb. 5 perccel pisiltem egy nagyot, így alig tudtam valamit produkálni, de hát ez van. A vérnyomásomat alig tudta megmérni az asszisztens, arra fogván, hogy ő a digitális vérnyomásmérőhöz van szokva. Én segítettem neki, mert rossz vlt nézni, ahogy kínlódik, pedig ugyanúgy kell fentenni, mint a digitálisat. Kb. 10 perc múlva sikerült megmérni. Szokás szerint alacsony volt. A doki megnézte a vizeletmintát, talált benne egy kis acetont, ami miatt le is szidott, hogy igyak több folyadékot. Igaz aznap tényleg keveset ittam, de általában a 2-3 liter meg szokott lenni. Kérdezte, hogy akarok-e valamit kérdezni, mondtam neki, hogy a szüléssel kapcsolatosan most nem, majd legközelebb, viszont a Streptococcussal kapcsolatosan mondtam neki, hogy szeretném ha megcsinálná. Elég sokmindent olvastam róla, ami kicsit megijesztett és igaz, hogy protokoll szerint nincs benne a terhesgondozásban, de ha van rá lehetőség, akkor miért ne előzzem meg az esetleges bajt. Bár szerintem nem lesz semmi baj. Ezután most is megnézett UH-gal, mindent rendben talált, katunk is fotót, de nem egy jó minőség, alig látszik rajta valami.
30. hét
Hétvégén elkezdtem köhögni, és fájt a mellkasom is. Hétfőn át kellett mennem mamáékhoz a telefoncsekkért, és most kivételesen gyalog mentem, hogy apa tudjon aludni. Jól le is izzadtam, pedig nem mentem gyorsan. Hazafelé még fel is hívtam apát, hogy engedjen nekem jó meleg vizet, mert éreztem, hogy kicsit átfáztam. Másnapra jól meg is fáztam, kezdődött a szokásos megfázásos fejfájással, majd estére már be volt dugulva az orrom, és köhögtem. Apa csinált nekem forró teát, azt itatta velem, amitől persze az amúgyis 30 óránkénti pisilési ingerem megfeleződött.A fekvés nem nagyon ment, mert mindig akadt valami, amit el kellett intézni. Szerdára viszont ledöntött a lábamról, mert estére mielőtt apa indult éreztem, hogy mintha jobban izzadnék, és nem tudtam, hogy miért, mert nem volt melegem. Megmértem a lázam akkor már 37,8-at mutatott. Egyből be is bújtam az ágyba, és reménykedtem, hogy nem fog feljebb menni. Apa nem szívesen, de elindult dolgozni. Nemsokára már fel is ment 38-ra a lázam, nagyon izzadtam, és teljesen lenyomott a láz. Alig mozogtál valamit, és nagyon aggódtam, hogy te ezt hogy éled meg, mennyire van neked meleged bent, vagy nem is tudom, most ez lehet, hogy hülyeség, de csak remélni tudtam, hogy nincs semmi bajod. Felhívtam Zsófit, hogy hozzon Algopyrint, mert nem akarom megvárni, hogy 38 fölé menjen a lázam. Be vettem egy 0,5 szemet, ami szerencsére viszonylag hamar le is húzta a lázamat. Másnap már jobban voltam, de estére megint felment a lázam. Felhívtam Renit, hogy mit csináljak, mondta hogy nehogy bevegyem az Algopyrint, mert nem tesz jót. Ekkor megijedtem, mert azt olvastam, hogy ezt be lehet venni, és teljesen lelkiismeret furdalásom lett, hogy esetleg bajt okoztam. Hívtam volna a dokimat, aki persze nem vette fel, és vissza sem hívott.Végül felhívtam a szülészetet, hogy ők mit mondanak, gondoltam ha ők is ezt adják ilyen esetben, akkor csak nem tettem rosszat. Szerencsére megnyugtatott az ottani doki, hogy ők is ezt adják a kismamáknak, és nyugodtan bevehetek 2 tablettát egy nap. Csütörtöktől jobban voltam, már fel is keltem pár perce, és pár napon belül teljesen meggyógyultam.
31. hét
03-án mentünk albérletet fizetni. Mindig idegesek szoktunk lenni, mert a főbérlő állandóan kitalál valamit ami miatt a frászt hozza ránk. De erre nem számítottunk. Apával beszéltük, hogy még egyszer utoljára rákérdezünk, hogy biztosan maradhatunk-e, mert még mindig van hátra két hónap.
A főbérlő azt mondta Apának, hogy el akarják adni a lakást, de maradhatunk, viszont, ha találnak vevőt akkor 1 hónap a felmondási idő és utána mennünk kell. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy mit mondtak. Majd amikor hazajöttünk, úgy beszéltük meg Apával, hogy jobb ha még most elköltözünk, mert nem akarunk remegni minden hónapban, hogy mikor mondják azt, hogy mennünk kell, és ha már megszületsz nem akarunk hurcolni. Így amellett döntöttünk, hogy minél előbb el kell innen menni, és ekkor jött a kérdés, hogy hova és egyáltalán miből, mert most, hogy válság van tutira mindenki kauciót fog kérni, és nem volt betervezve nekünk ekkora plusszkiadás. Elkezdtem nézegetni az albérleteket, illetve az iwiwre is feltettem az üzenőfalra, hogy albérletet keresünk babával. Egyszer írt egy régi sulistársam, hogy nekik van kiadó lakásuk és nézzük meg. Péntekre meg is beszéltük a találkát. Nem sok reményt fűztem hozzá, lévén hogy Péterfián van a lakás. Mikor megláttuk akkor kellemesen csalódtunk, és Apa egyből bele is szeretett a lakásba, főleg azért, mert kis kert is van hozzá, és egyből elkezdett fantáziálgatni, hogy majd ha megszületsz akkor ki tudunk vinni levegőzni, tudunk kint sütni-főzni stb. Úgy döntöttünk, hogy kivesszük, és ez a legmegfelelőbb nekünk.
Mamáékkal megbeszéltük, hogy adnak kölcsön pénzt a lakbérre és a kaucióra, így 16-i héten költözünk is.
Nem így terveztem az utolsó heteket, és már itt be is volt rendezve minden az érkezésedre, dehát az élet mindig hoz váratlan fordulatokat.
32. hét
Hétfőn (09-én) voltam vérvételen, ismételten ellenőzik az ellenanyagot. Kb. 10 perc alatt végeztem is, a leletet majd szerdán ha jövök terhesgondozásra akkor kapom meg.
Kedden 14:30-ra mentünk a klinikára UH-ra, Angélával megbeszéltem előre, hogy megyünk. Szinte egyből be is hívott minket, már senki nem volt az ultrahang várójában, de ez így jó, mert neki se kell rohannia, és nekünk sem kell sokat várni.
Megnézte az összes szervedet, tökéletes minden, jók az agyfunkcióid, a veséid, a májad, a szived, és gyönyörű vagy. Annyira szabályos az arcod és mindened, hogy még Angéla is megjegyezte, hogy mennyire szép baba vagy. :o) Mutatta, hogy mekkora hajad van, hogy milyen kis vaskosak az ujjaid, majd lemérte a méreteidet.
Ezt írta a leletre:
"Egy élő magzat, I. fejvégű fekvésben látható. A magzatvíz átlagos. A lepény a mellső falon, jó helyen tapad, I. fokban érett."
BPD: 85 mm (72-84)
Thorax AP: 92mm x 89mm
Femur: 66 mm (53-63)
Azt mondta, hogy kb. 40 cm vagy és a súlyod 2400 gramm, és 3600-3800g-ra becsüli a születési súlyodat, valamint átlagnál nagyobb baba vagy.
Olyan aranyos voltál az uH-on, ahogy a szájaddal tátogtál, nyitogattad a szemed, kacsintottál is, üzented nekünk, hogy jól érzed magad bent. Megint láttuk a kukidat is. :o)
Teljesen el vagyunk olvadva tőled, hogy milyen szép baba vagy, és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy végre megszülessél.
Már csak 55 nap van hátra a kiírt dátumig, illetve 8 hét. Nagyon gyorsan telnek a napok, mindjárt eljön az a pillanat, hogy a karomba tartsalak, és megpillanthassunk Apával.
Szeretünk kisfiam nagyon, és továbbra is csak nőnöd, és híznod kell. Próbálok mindent megtenni azért, hogy jól érezd magad idebent, remélem sikerül.
Szia Anya és Apa
