Na végre elérkezett a bűvös 12. hét amikor ugyanis a vetélés kockázata a minimálisra csökken.
Renit felhívtam, hogy kit ajánl az UH-osok közül a klinikán Molnárné Őri Angélát mondta. Neten megkerestem az elérhetőségét, majd felhívtam, hogy okt. 22-én szerdán mennék a genetikai UH-ra és szeretném ha ezt ő végezné el, és szeretném ha Apa is bejöhetne velem, azt mondta, hogy rendben.
Szerdán reggel 9-re mentünk, szerencsére nem voltak sokan. Beadtam a papírokat és kb. egy 1/2 óra múlva szólítottak is minket. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és egészséges legyél. Remélem te nem fogod örökölni tőlem ezt a túlaggódást, mert sok nehéz órától kíméltem volna meg magam.
Az UH-s néni nagyon aranyos és közvetlen volt. Mindenedet részletesen megmutatott, még Apa is látta a felvételeken a testrészeidet. Végig néztük az összes testrészedet. Először azt nézték meg, hogy fejvégű fekvésben vagy, majd elég-e a magzatvíz körülötted, jól fekszik-e a lepény stb. Majd megnézték, hogy a nyaki redőd hány mm, megszámoltuk az ujjaidat, megmérték a fejkörfogatodat, a combcsontodat.
Az eredmények:
A lepény a mellső falon, mélyen tapad.
BPD: 20mm (két halántékod közötti átmérő)
Thorax AP: 20mm x 19mm ( mellkasod körfogata)
Femur: 9 mm (combcsont)
CRL: 5,98 cm
Nyaki redő: 1,1 mm normális.
Az orrod jól csontosodott, a gerinced szépen fejlődött, aktívan mozogsz, a hasfal zárt. Tehát minden a legnagyob rendben van veled. Apa ámultan nézte, hogy milyen kis emberke van a hasamban. A vizsgálat után fülig ért a szánk, nagyon boldogok voltunk, Apa viszont nem tért magához jó pár óráig, annyira az UH hatása alatt volt. Kaptunk fényképet is, egyre jobban kezd gyarapodni a fotóalbumunk rólad.
Így nézel ki 12 hetesen:
