Pontocska fejlődése

Apa elment csütörtökön hajnalban. Nagyon nehezen ment a búcsú, ott zokogtam a vállán. Alig tudtam elaludni.
Nagyon rossz volt a reggel, mert folyamatosan csak arra tudtam gondolni, hogy mikor lesz még december közepe, amikor hazajön.
Minden nap sírtam, és azokat a zenéket hallgattam amit apa szokott, amin persze megint sírtam. Szóval hiába próbáltam nyugodt maradni, hogy Te ne érezd azt a feszültséget ami bennem van, nem sikerült.
Vasárnap (nov. 2-án) mentünk ki a temetőbe, már nagyon vártam, mert végre nem egyedül vagyok és jobban telik majd a nap gondoltam. Nagyon jól esett a séta, jó nagy tanyakört tettünk, majd mielőtt elbúcsúztunk volna mamának odaadtam a 4D-s DVD-t, de nem mondtam el neki mi van rajta. Anyuval hazasétáltunk, útközben ettünk egy főtkukoricát. Megebédeltünk, majd kimentem WC-re. Akkor láttam, hogy élénkpirosas-rózsaszínes a WC papír, amitől nagyon megijedtem, egyből az pergett le a fejemben, hogy a sok idegeskedés miatt vetélek. Gyorsan felhívtam a dokimat, de csak a feleségével tudtam beszélni. Mondta, hogy csak 1,5 óra múlva lesz elérhető. Hát én addig biztosan megőrülök, úgyhogy felhívtam Hildát, hogy most mit csináljak. Mondta, hogy nem lesz semmi gond, ha nem görcsöl a hasam. De én csak nem tudtam megnyugodni, és csak bőgtem. Kimentem anyuhoz, hogy mennem kell. Kérdezte, hogy hova és mi a baj? Mondtam, hogy a klinikára, mert pecsételő vérzésem van. Kérdezte, hogy ez miért baj, csak nem terhes vagyok?
Mondtam, de igen. Hát meglepődött, de ez akkor nem nagyon érdekelt, hogy megmagyarázzam. Kérdeztem, hogy kijön-e velem....mondta, hogy igen. Gyorsan felöltözött, és siettünk ki.
A dokira jó 20 percet kellett várni, az akkor maga volt az örökké valóság. Megvizsgált, azt modta, az UH-val látszik a szívverésed, valamint a méhszáj nem véres, tehát vetélés jelenleg nem megy végbe, de vetélés gyanujával fel kell venniük osztályra 3 nap megfigyelésre. Nagyon nem örültem neki, mert nem régen voltam otthon egy hétig megfázás miatt, és a munkahely nem nagyon örülne. De hát jelez a szervezetem, hogy már nem csinálhatok mindent úgy mint mielőtt terhes voltam.
Anya hazament a ruháimért, és behozta amikre szükségem lehet. Nagyon jó érzés volt, hogy mellettemm állt és nem hagyott egyedül. Este ment el, addig beszélgettünk. Másnap vettek vért, és elküldtek UH.-ra. Az UH-on mindent rendben találtak, nem tudták megmondani, hogy mi a nemed, mert éppen aludtál. :o)
A vérkép is rendben volt. Apát hívtam, hogy mi van velünk, szegény nagyon megijedt, de az UH-val megnyugtattam, hogy semmi gond jól vagyunk.
Kedden mama is és anya is bejött, sőt még Reni is meglátogatott. A szobatársaim nagyon aranyosak voltak, nagyokat beszélgettünk. Estére hazaengedtek. Ha még egy napot kellett volna aludnom azon az ágyon nem is tudom, hogy keltem volna fel másnap?! Szörnyű volt, hogy minden oldalán besüppedt.
Vasárnap óta nem sírtam apa miatt. Annyira helyretevődött bennem, hogy nem szabad idegeskedni és csak rád kell most koncentrálnom, hogy úgy éreztem tényleg kiegyensúlyozott vagyok.
Szerdán végre hazaengedtek, megkaptam a zárójelentést és siettem haza végre.
Nagyon megijesztett ez a tudat, hogy elveszíthetlek. Sokszor csak akkor jön rá az ember, hogy mi mennyire fontos neki, amikor már elveszítette, vagy megcsapja a szele annak, hogy elveszítheti.
Örülünk apával, hogy minden rendben, te csak fejlődj és növögess bent. Apa puszil, és szeret téged. Nagyon sokat gondol rád a messzeségből, nagyon hiányzunk neki, de muszáj kibírnunk ezt a pár hetet.

Puszil Anya és Apa