Ez a két hét életem eddigi legstresszesebb két hete. Minden ami rossz és megtörténhet az velünk megtörtént.
Elérkezett a költözés ideje, jöttek a srácok pakolni. Két óra alatt készen is voltunk, minden befért a lakásba. Mikor megérkeztünk nekem nagyon nem tetszett a lakás, annyira idegennek éreztem, és nem tudtam vele megbarátkozni. Mivel nem volt se TV adás, se internet így 16-óta anyánál alszok minden este, mert ott megőrülnék, hogy némaságban vagyok. Nem is akartam egyedül ott aludni, így Apával együtt aludtunk ott.
17-én mennem kellett Dr. Török Péterhez a szokásos kontrollra. Mikor kérdezte, hogy mik a panaszaim elmondtam, hogy a méhszájnál érzek nyilaló és szúró fájdalmat időnként, és mondtam neki, hogy szeretném ha megnézné a méhszájamat, mert van egy olyan megérzésem, hogy kezd kinyílni. Felfeküdtem az asztalra, és megvizsgált, majd közölte, hogy a méhszájam 1,5,1,0,0. Azaz beigazolódott a gyanum, miszerint a külső méhszáj már 1 ujjnyira kinyílt, és a méhnyak is meg van rövidülve. Azt mondta, hogy vagy fekszem, vagy be fog fektetni a kórházba, döntsem el. Persze megígértem, hogy feküdni fogok, legalábbis pihenni.
Az UH-on minden rendben van veled, megnéztük a köldökzsinórt is, jó az áramlás és meg van a két ér és az egy artéria. A gép 32. hét helyett 35 hetesnek számolt, kb. 84 mm-nek kellene lennie a BPD-nek, de a tiéd már 87-88mm volt, a doki kérdezte is, hogy nem-e hamarabb fogantál, de mondtam neki, hogy kizárt, mert pontosan tudom a dátumot.
A mozgásod teljesen megváltozott, mindenhol azt olvasom, hogy a 32. héttől kevesebbett mozognak a babák, de én pont ellenkezőleg egyre többet érezlek. Igaz már nem kis rugásokat érzek, hanem erőteljes mozgást, fészkelődést. Nagyon szeretsz jobb oldalon lenni, a jobb mellem alatt mindig kidugod a fenekedet, és egyre többet deformálódik, hullámzik a hasam, amit nagyon imádok. Annyira jó nézni, hogy mikor merre mozogsz, és érezni is imádom, viszont sokszor eltalálsz olyan szervet ami fájdalmas, de édes fájdalom ez nekem. Az alvás nagyon nehezen megy, mert a forgócsontom rettentően fáj, max. 1 órát tudok feküdni az egyik oldalon, olyan érzés mikor begörcsöl a lába valakinek, nagyon fájdalmas tud lenni. A pisilés miatt pedig 1 óra 45 percenként járkálok a WC-re, jobb lenne lehet ha a fürdőkádban ágyaznék meg, akkor közelebb lenne. Egyre nehezebb vagy, és napról -napra jobban nyomod a hólyagomat, és a derekam is kezdi feladni. Sokszor úgy fekszel, hogy nem tudok begörnyedni, olyan érzés mintha egy karót nyeltem volna, ilyenkor a WC-zés is nehézkes, de a cipőmet is mostanában egyre többször Apának kell feladnia.
Már kb. 3-4 napja lakunk az új albérletbe, de valahogy nem érzek rá késztetést, hogy kipakoljak, így még mindig zsákokból öltözünk, és egyre jobban kezd rámtörni a pánik, hogy semmi nincs a helyén, nincs készen az ágyad, nincsenek kimosva a ruhák, nincs összepakolva kórházi csomag, ha netán menni kellene. Ráadásul észrevettem, hogy a gázóra háromszor jobban pörög, mint kellene, és 3 nap alatt 60 m3-t használtunk el, pedig alig fűtöttünk. Szóltunk a főbérlőnek, Zsuzsi szerint is nagyon gyorsan megy, így hívtunk egy gázost. Azt mondta, hogy ez reális, amit én nagyon kétkedve fogadtam, mert nem létezik, hogy egy szoba fűtése ha napi 15 m3 megy el akkor kb. 430 m3 -t fogunk fogyasztani az kb. 60-70 ezer. Innentől kezdődött a kiborulásom, hogy így itt nem maradhatunk, és a lakás sem tetszik, mi lesz így velünk. Nagyon sokat sírtam, és sokszor veszekedtünk Apával, mert nagyon feszültek voltunk. Megbeszéltük, hogy keresünk másik albérletet.
Sehol nem találtunk normálisan, vagy drága volt, vagy lelakott. Zsófi felajánlotta, hogy fessünk ki a mostani albérletet, hozzuk rendbe, és majd ősszel keressünk másik albérletet. Ebbe belegyeztem, megbeszéltük Zsuzsival, hogy mehet a dolog, és mondta, hogy ő meg rendezi a fűtést. Kezdtem beletörüdni, hogy itt kell maradnunk, ebben anya is segített, mert Apa áthívta, hogy próbáljon megnyugtatni, mert nagyon ki voltam már fáradva, és sírtam. Elkezdtünk kipakolni, anya átjött segíteni, összeraktuk a kiságyat, kipakoltunk a konyhában is stb. Kb. 2 nappal később kaptam egy telefont, hogy van egy albérlet ami felújított és a hallottak alapján megfelelő nekünk. Nem sok reménnyel, de elmentünk megnézni. Nagyon megtetszett a lakás, megbeszéltük Apával, hogy kivesszük, és április 1-től eljövünk onnan ahol most vagyunk. Most vasárnap fogunk elmenni megírni a szerződést, de még Zsuzsinak meg kell mondani, hogy elmegyünk. Azóta egyébként a vízórát is megnéztük, 1 hét alatt 3 m3 ment el. Nem tudom mi van ezzel a lakással, de minden háromszor annyit mér, mint kellene. Most megint költöznünk kell. Ismételten mindent összepakolni, visszahozni anyuhoz a bútorokat stb., de most én nem pakolhatok, mert nem akarom, hogy hamarabb meginduljál kifelé, így Apára marad a pakolás.
34. hét
Már jobban vagyok lelkileg, hogy látom a végét a költzésnek, elkezdtük a pakolást, és már nagyon várom, hogy a másik helyen legyünk, és ki legyen minden pakolva, végre kimoshatom és kivasalhatom a ruháidat, feltehetjük a micimackós dekorációkat megint, és csak azzal kell törődnöm, hogy felkészüljek a szülésre és az érkezésedre.
Napközben nagyon sokat mozogsz, mindig kidugod a fenekedet, ami nagyon szeretek simogatni, esténként pedig mindig boxolsz a kezembe, és Apának is szoktál rugni. Nagyon sokat beszél hozzád Apa, már mindketten nagyon várunk. De még bent kell maradnod, minimum a 38. hétig. Majd Apa szólni fog neked, ha már minden oké, és kijöhetsz, amikor gondolod.
Egyre többet jut eszembe, hogy mennyire fog hiányozni a rugdosásod, az hogy egész nap érezhetlek. Nagyon félek a szüléstől, ami vészesen közeleg, és nagyon zavar, hogy még nem kaptunk időpontot a szülésfelkészítőre. Sokat olvasok a neten, próbálok mindent megtudni, a babaápolásról, és szoptatásról. Remélem nem fogok csődött mondani, és nagyszerű szüleid leszünk Apával.
Nagyon szeretünk tédeg, kérlek még maradj bent legalább 4 hetet. Hízzál és nőjjél tovább. Ne haragudj, hogy sokat idegeskedtem, de bepánikoltam, és nem értem, hogy miért kellett ennek történnie, miért nem lehet nyugodt terhességem, miért kellett onnan elköltöznünk.
Szeretünk Apa és Anya
