Pontocska fejlődése

Az örzőben elvileg két órát kellett volna maradnunk megfigyelésen, addig pisilni kellett egyedül, valamint zuhanyozni, de ott tartózkodásunk kicsit hosszabbra sikerült, mivel nem volt szabad ágy. Sikerült zuhanyoznom egyedül, és pisilni is tudtam, aminek nagyon örültem. Hajnalban jött egy nővérke aki hozott ruhát, és felöltöztetett. Olyan kis ártatlan voltál abban a kórházi fehér kisruhában, csak gyönyörködni tudtam benned. Az újszülött osztályról feljött egy csaj, kérdezte, hogy minden rendben van-e, mondtam neki, hogy igen, de a mellre tételben segítsen. Megmutatta gyorsan, hogyan kell, majd egyedül hagyott. Próbálkoztam szoptatni, több kevesebb sikerrel.

Reggel hívtam anyát, hogy mikor tud bejönni, mert már nagyon fájt a hasam az éhségtől. Egy nővérke pedig óránként jött nyomkodni a hasamat, hogy ürüljön ki belőlem a vér. Anya 10 körül jött be, hozott be karfiol levest és makarónit. Gyorsan megettem, és kezdtem magam jobban érezni. Egyáltalán nem voltam álmos, teljesen fel voltam villanyozva. Anyuval beszélgettünk, megnézett milyen szép baba vagy, majd olyan dél körül jöttek ki mamáék, hogy ők is megnézhessenek. Nem engedték be őket, mert közben mászakváltás volt. Ki kellett vinni az ajtóhoz, ott vártak mamáék, én nem vihettelek, mert féltek, hogy rosszul leszek. Egy körül jött Apa, majd a karjába vett téged. Én fényképeztem, illetve videóztam. Nemsokára szólt a nővér, hogy indulhatunk lefelé, mert van üres hely. Apa felkapta a csomagokat, engem beültettek egy tolókocsiba, téged pedig az újszülöttes vitt le a kórterembe.

A 109-es kórtermet kaptuk meg, ami három ágyas volt.Volt ott egy anyuka aki már 4 napja szült, de fertőzést kaptak, illetve egy volt évfolyamtársam akinek a babája oxigénhiányos lett. Én az ajtó felőli ágyat kaptam meg. Szokás szerint nyiszorgott az ágy, és olyan érzésem volt, hogy mindjárt összeesik, pedig jó masszív vasból volt, amit a testembe fúródva éreztem ha lefeküdtem. Mikor lementünk átpelenkáztalak, és átöltöztettelek. Furcsa volt először pelenkázni, azt sem tudtam, hogyan kell, senki sem mutatta meg. Csináltunk pár képet Apával. Nemsokára jöttek Reniék meglátogatni, majd Zsófi is bejött. Apának 1/2 7-kor indulnia kellett, ekkor jött be anyu hozzám.

Egész idő alatt szinte csak aludtál, én meg néztelek, nem tudtam levenni rólad a szemed. Az első éjszaka végig fennt voltam, nem aludtam semmit, ringattalak, és öleltelek.

Szombaton 37+4 hetesen miután voltam vizsgálaton, és rendbe tettük a lakást a hasam alja elkezdett fájni, illetve a derekam, de ez nem menstruációs fájdalom volt, mint ahogya azt sokan mondták, hanem inkább olyan, mint amikor sokáig súrolja valaki a kádat és majd leszakad a dereka. Nem tulajdonítottam neki különösebben nagy jelentőséget. De egyre jobban fájt, ezért lefeküdtem. Kíváncsiságból elkezdtem nézni az órát, hogy mennyi időnként jön, és megdöbbenve láttam, hogy 1-3 percenként. Mivel a szakkönyvekben az van írva, hogy általában 30-15-10-5 percenként kezdődnek a fájások, ezért azt hittem, hogy jósló fájások. Felhívtam a dokit, hogy mit csináljak...(ma ügyeletes volt). Azt mondta, hogy ha nem múlik el egy órán belül, akkor menjünk meg és megvizsgál.

Este 6 órakor is még ugyanúgy fájt, ekkor már kezdtem kicsit ideges lenni, és úgy döntöttem menjünk be, hogy megvizsgáljon. Gondolkoztunk rajta, hogy vigyük-e magunkkal azt a táskát amibe a szülőszobai cuccok vannak, Apa azt mondta nem kell, de én úgy gondoltam az a biztos, ha nálunk van, és még egy ásványvizet is a hónom alá csaptam. Elindultunk a kórházba, Apa a megfogantamos pólót vette magára, én meg jellemzően halálfejes fekete pólót. A torkomban dobogott a szivem, hogy mi van ha tényleg beindult, ez annyira váratlan, és még nem vagyok felkészülve rá, nekem még annyi dolgom lenne stb. Az arcom teljesen kipirosodott, és percenként tört rám a sírás, a félelemtől és attól, hogy lehet tényleg ez már a szülés kapuja.

Mikor beértünk hátul leparkoltunk, és a hátsó bejáratnál mentünk be. Felmentünk a szülőszobára, ahol csengetni kellett, mondtam, hogy Dr. Török Péterhez jöttem, vele van megbeszélve.

Rátettek NST-re, és mondták, hogy öltözzek át, ma itt tartanak. Visszakérdeztem, hogy miért, ma szülünk? Azt mondta az ügyeletes szülésznő, hogy nem tudja, de mivel ilyen panaszokkal jöttem be, muszáj felvenniük. Nemsokára jött a dokim is, és megvizsgált. Azt mondta, hogy itt vagy ma, vagy holnapra baba lesz. Egyszerűen nem tudtam elhinni, olyan hihetetlen volt. Hívtam Apát, hogy mi újság, ő is izgulni kezdett. Azt mondták neki, hogy 20:30-kor bejöhet hozzám. Addig engem az előkészítőben tartottak, megnézték a vizeletemet, és megkaptam életem első beöntését. Igazából rosszabbra számítottam, egyáltalán nem fájt, inkább kellemetlen volt, hogy belém folyt kb. 1,5 l melegvíz, ami feszítette a hasamat. Mikor végeztünk ki kellett menni a WC-re. Azt hittem nagyon gyorsnak kell lenni, majd nehogy baleset történjen, de egyáltalán nem kellett sietni. Szerencsére egyszerre kijött minden aminek ki kellett.

A várakozás alatt hívtam anyát, mamát, Renit, Zsófit, mindenkinek mondtam az infót, hogy hol tartunk. Anya bejött a kórházba és kint várt végig. El kellett menni zuhanyozni, ez nagyon jól esett, eközben Apa már bemehetett abba a boxba ahol vajúdni fogok. Fürdés után ott találkoztunk, és mind a kettőnk annyira izgult, hogy fel sem tudtuk fogni, hogy tényleg elérkezett a mi időnk és pár óra múlva karunkba tarthatjuk a fiunkat.

Ekkor még nem voltak erősek a fájások, sőt szerintem még csökkentek is. Rákötöttek a CTG-re ahol folyamatosan követték a baba szívverését illetve a fájások gyakoriságát és erősségét. 2 percenként jöttek viszonylag szabályosan, ami elég ritka. Lassan telt az idő a vajúdóban, próbáltunk beszélgetni, de mind a ketten nagyon izgultunk, így sokszor csak hallgatunk, de jól esett a csend. Olyan 9 óra felé megvizsgált a doki és burkot repesztett, hogy felgyorsítsa az eseményeket. 10 óráig 2 ujjnyira lettem nyitva, ekkor döntött úgy, hogy kössék be az oxitocint. Mondták, hogy ez fogja nekem rendszerezni és hatásosabbá tenni a méhösszehúzódásokat, ezzel mégjobban gyorsítjuk az eseményeket. Ezidáig mosolyogtam, és abszolút nem úgy néztem ki, mint aki vajúdik, de ami késik nem múlik...az oxitocin hatására lassan de biztosan kezdtek erősödni a fájások, és ami a legrosszabb volt, hogy hanyatt kellett feküdnöm. Nem tudtam oldalra fordulni, mert akkor nem hallatszott jól a szívhang.11 órára már nagyon fájt, azt hittem szét szakadok. A pisilés eléggé nehezen ment, mert mire lemásztam arról az ágyról, beltelt jó pár percbe, és Apa tolta utánam az infúziós állványt. A Wc-ben rám tört egy nagyon erős hányinger, alig tudtam visszatartani, amíg Apa odaadta nekem az ágytálat. Kissé nevetséges volt, hogy egy ágytálba adom ki ami bennem van, de hirtelen nem tudtunk jobbat kitalálni, és ez esett kézre. Már beindult nálam a tágulási vérzés, így egy hatalmas betéttel kellett lavíroznom. Visszamásztam az ágyra és vártuk, hogy mégjobban erősödjenek a fájások. Szerencsére nemsokára a nővér megengedte, hogy felálljak, vagy leüljek, addig lecsatolt a CTG-ről, mert így kevésbé fájt, hogy ringattam magam egy széken. Apa közben masszírozta a keresztcsontomnál. Sokszor már annyira erősen kellett csinálnia, hogy azt hittem leég a bőröm, így mondtam neki, hogy pihenjünk. :o) Nagyon nagyon erősek lettek a fájások, és nekem azt mondták a szülésfelkészítőn, hogy lesz kb. 30-60 másodpercem arra, hogy felkészüljek, azaz pihenjek a következő fájásig. Hát nálam nem volt ennyi idő, kb. 2 percig tartott egy fájás, és max. 30 másodpercig a szünet. De ez még semmi nem volt. 1/2 12-kor bejött a doki, hogy megvizsgáljon, azt mondta, hogy már 3 ujjnyira kivagyok tágulva, ebből már csak holnap lesz baba. Nagyon fájt ahogy megvizsgált, minden erőmmel kapaszkodtam az ágy rácsaiba. Ekkora jöttek el az igazi fájások, amit már nem bírtam fájdalomcsillapító nélkül. Kérni akartam epidurális fájdalomcsillapítót, de azt mondták, hogy már nem lehet beadni, mert előtte kellett volna csinálni egy vérvételt, és így az aneszteziológus nem vállalja. Csak a gázt kérhettem, de attól valahogy nagyon idegenkedtem, de nem kellett sokáig várni arra, hogy feladjam a büszkeségemet, és kértem gázt. Elmagyarázták, hogyan kell használni, hogy két fájás közt lehet pihenni, de amint érzem, hogy jön a következő akkor már kezdjem el szívni. Nem volt semmi szaga a gáznak, olyan volt mintha búvárkodnék. Amint elkezdtem szívni a gázt, kezdtek enyhülni a fájások, bár én azt hittem sokkal többet fog segíteni. Teljesen ellazultam tőle, és valahogy megszünt a külvilág. Csak magamra koncentráltam és ami így visszagondolva számomra nagyon csodálatos, furcsa, és soha még nem érzett érzés kerített hatalmába, teljesen a testem irányított, én csak megéltem a dolgokat. Nem is tudom, hogy mikor jött be Anya  hozzám, igazából nem tudtam vele semmit beszélni, mert nagyon fájt mindenem, és nem volt szünet a fájások között. Apa visszajött pár perc múlva, nem beszéltünk innentől kezdve, mert nem volt erőm hozzá, nagyon gyengének éreztem magam, pont ma nem ettem semmit sem egész nap, és nagyon álmos is voltam. Csak szívtam a gázt, és szorítottam a maszkot, várván, hogy megszán a Jóisten és nem fog fájni ennyire. 1/2 1 felé bejött megint a doki, nem tágultam tovább semmit sem, pedig a fájások erősek, rendszeresek voltak. Megvizsgált megint, ez mégjobban fájt mint eddig valaha. Már éreztem, ahogy a fejed a kismedencében van, és feszít, nyom, szétakart hasítani. Mondtam Apának, hogy olyan mintha nyomnom kellene, de ez az érzés hamar elmúlt így vártunk még azzal, hogy szóljunk. Rövidesen újra jött egy ilyen feszítő érzés, ekkor már szóltunk a szülésznőnek, és mondta, hogy akkor kezdjünk el nyomni. Először nem akart menni, és a lábaimat is összefelé szorítottam, mert nem bírtam nyomni is, lélegezni is, és a lábaimat is úgy tartani ahogyan kell. Apa tartotta a fejem, a szülésznő pedig nyomta felfelé a lábaimat. Mikor jött a fájás mondta, hogy nyomjak, hát én nyomtam, de nem éreztem semmi eredményét. Csak annyit, hogy fáj, és rohamosan megy el az erőm.  Már kb. 20-30 perce így kínlódtunk, egyre jobban ment a dolog, mikor mondta a szülésznő, hogy hajas baba leszel, mert látja a fejedet. Ekkor bejött a doki is, mondtam neki, hogy én nem birom tovább, császározzanak meg, vagy vákumozzanak meg, mert nem tudom megszülni a babánkat. Gondolom már hozzászoktak ehhez, mert meg sem hallották, mondták, hogy nyomjak megint. Végre elérkezett az a rész, amikor mondták, hogy megyünk szülni. Hívták a dokimat, és már ott is voltunk a műtőbe. Teljesen nyugodt voltam a gáz miatt, nem féltem, tudtam, hogy jó kezekben vagyunk. Át kellett másznom a szülőágyra, ami nem volt túl kedves feladat, egy félig kint lévő buksival a nunimban, de segítettek. A kengyelbe be kellett tennem a lábam, és mondta a doki, hogy nyomjak. Egy fájás alatt háromszor kellett, ami nem mindig sikerült, mert a levegőt nem mindig tudtam jól venni, és az erőmet se tudtam mindig jól beosztani. Mondta a dokim, hogy egyre jobban jön ki a fejed, és tartsak ki, ekkor úgy éreztem, hogy szétszakadok, nagyon feszített, égetett, de ekkor nem tudom honnan, de olyan erő szállt meg, hogy 2-3 nyomásra ki is nyomtalak, még a doki is megdícsért, hogy nagyon jól csinálom. Nem hittem, hogy ha a fej kijön utána tényleg csak kicsúszik a baba, de tényéeg így van. Mikor már kint volt a fejed, megérintettem, és ezután kicsusszantál belőlem. Egyből a mellkasomra tettek, az egész tested magzatmázas volt, és véres. Megpusziltalak, és szorítottalak magamhoz. Beleszagoltam a magzatmáz illatába, és próbáltam megjegyezni ezt a semmihez sem hasonlítható illatot. Arra már nem emlékszek, hogy mit mondtam először neked, csak annyit, hogy már itt vagy velem, minden rendben, nem lesz semmi baj, és hogy nagyon szeretünk.

Apa elvágta a köldökzsinórt, majd elvittek lemérni és a szokásos dolgokat megcsinálni. Apa ment veled, és fotózott. Addig meg kellett szülni a méhlepényt, vártunk egy fájást, akkor én nyomtam egyet, és éreztem ahogy könnyen kicsúszik belőlem, azt hittem, hogy nehezebb lesz. A doki megdícsért, mert nem kellett gátat metszeni, ettől féltem a legjobban. Nem sérült sem a gát, sem a hüvely, a méhszájhoz tett egy varratot felszívódó cérnával. Áttoltak az örzőbe, ahova Apa hozott magával. Nagyon boldog voltam, hogy komplikáció nélkül, minden a lehető legjobban alakult, és 2009.04.19-én 02:25-kor 3410 grammal, és 49 cm-rel megszületett a mi kisfiunk Sági Ádám (alias Kispocok). Odatettek mellém, és hárman végre egy családdá váltunk. Anya is bejött megnézni, majd nemsokára elmentek Apával, mert nem engedték tovább, hogy ott legyen. Nekem megmutatták, hogyan tegyelek mellre, és így maradtunk kettesben, szopizva. Ekkor lettem anya, számomra fel nem fogható érzések kavarogtak a fejemben, furcsa volt nagyon, mikor a hasamra tettek egy kis csomagot, hogy ő a mi gyerekünk. Már szopizás közben gyönyörködtem benned, egészen reggelig néztelek, és éreztem ahogyan kezd előjönni bennem az anyai ösztön, és a feltétel nélküli szeretet. A legcsodálatosabb nap volt számomra ez a nap, és a legszebb ajándékot kaptam az élettől, egyegészséges, és gyönyörű kisfiút. Örülök, hogy átélhettem ezt a fájdalmat, élményt, mert tényleg csoda ahogy egy kis hímivarsejtből és egy petesejtből egy kismeberke fejlődik ki, és ezt a csodát én hordtam ki a saját testemmel 9 hónapig, én védelmeztem, tápláltam minden nap. Nagyon hiányzik a pocakomból, hogy nem rugdosol, nem érezlek, egy plöttyedt, puha, üres has van a kerek és kemény pocim helyén.Idő kell még ezt megszokom, de cserébe láthatom a szép kis arcodat, érezhetem az illatodat, és átölelhetleg amikor csak szeretném. Nagyon jó érzés anyának lenni, nincs is ettől szebb érzés a világon, mint amit a gyermekünk iránt érzünk. Szeretlek kisfiam.

Elkezdődött a 37. hét, kedden megint mennem kell méhszájvizsgálatra Török dokihoz. A héten kezdtem magam furcsán érezni, ingerlékeny voltam, szerettem volna mindent elintézni, és hétvégére terveztem a nagytakarítást. Már sehogy sem volt jó feküdnöm, nyűgös voltam, és nem sokat aludtam. Kedden délután 16:15-re kellett menni vizsgálatra, ahol levette a doki a streptococcus mintát, valamint megnézett NST-n, illetve néztünk egy méhszájat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyit változott, már egy hete ittam a málnalevél teát, és azt mondta a doki, hogy a méhszájból tud majd következtetni, hogy mikor jössz.

Azt mondta, hogy a méhnyak meg van rövidülve 1,5 ujjnyira, és a külső-középső- és belső méhszáj is nyitv van egy ujjnyira. De nem mert mondani semmit, így azt mondta bármikor várható, hogy megindul a szülés. Szombatra hívott vissza a klinikára egy újabb NST-re.

Szerdán és csütörtökön enyhe hidegfront volt, gondoltam hogy lesz valamilyen hatása, de hogy milyen azt nem tudtam pontosan. Szerdán este kezdett elmenni a nyákdugó, egy nyúlós fehér, azaz átlátszó nyákos valami volt a wc papíron. Megijedtem, de ugyanakkor izgatott is lettem, hogy na akkor már nem lehet olyan messze a szülés, bár sokan mondják, hogy akár több hét is eltelhet. De nekem ekkor lett igazán világos, hogy akár pár nap, és itt leszel velem, végre megpillanthatlak. Csütörtökön kétszer is találtam a wc papíron hasonlót.

Szombaton egyedül mentem a klinikára, mert úgysem lehetett volna bent Apa, és nem akartam, hogy kint üldögéljen. Az NST-t rám tették az előkészítőben, majd otthagytak kb. fél órára. Aznap nagyon sokat mocorogtál, a szülésznő meg is jegyezte, hogy milyen kis aktív baba vagy. Mikor végeztünk a vizsgálattal, mondta, hogy mindjárt jön a dokim, mert néz egy méhszájat. Még jó, hogy úgy készültem, hogy bármi lehet, így nem ért váratlanul a dolog. A doki jól megpiszkált, azt hittem, hogy leugrok az ágyról, annyira fájt. Azt mondta, hogy tovább rövidült a méhnyak, most már csak 1 ujjnyi. Mikor kérdeztem, hogy ez mit jelent, azt mondta, hogy lehet még ma találkozunk. Ez a mondata úgy nem igazán jutott el az agyamig, gondolom jól pánikoltam volna, ha felfogom, hogy akár már ma is elkezdődhet. A vizsgálat után hazamentem, és elmondtam Apának, hogy mi volt. Egész nap takarítottunk, valamint elmentünk a  Sparba kaját venni. Jó pár napra bevásároltunk. Útközben meg kellett állnunk, mert nagyon fájt a hasam alja és a derekam. Azt hittem, hogy a vizsgálat miatt van, mert a múltkor is hasonlóan fájt, amikor megvizsgált és akkor pár nap alatt elmúlt.

Mikor hazajöttünk a biztonság kedvéért véglegesen összekészítettem a cuccot, indulásra készen voltunk. Az ásványvizet is megvettük, hogy legyen mit inni vajúdás közben. Gyorsan rendbe vágtuk a lakást, az utolsó simításokkal is készen voltunk.

35. hét

Végre elérkezett az idő, hogy az új albérletbe költözhessünk. Már az első nap éreztem, hogy jó helyen vagyunk, egyből megszerettem, és azzal sem volt gond, hogy egyedül legyek az első este. Lefekvés előtt megszámoltam a szoba sarkait és kívántam valamit.

A pakolással nagyon jól haladtunk, szinte minden nap éjfélig csináltam, hogy minél előbb készen legyek, és berendezhessük megint a babarészleget.

A hét végére kimostam és kivasaltam az összes ruhádat, és összepakoltam a kórházi cuccainkat, hogy ha esetleg menni kell akkor már csak fel kelljen kapni a táskát és indulás. Mama ideadta az anyasági pénzt, majd ha utalja az állam akkor visszaadom neki, így meg tudtam venni a még hiányzó dolgokat és a pelenkákat.

36. hét

Kedden voltunk megint Dr. Török dokinál készített NST-t, azt mondta olyan az eredményed, mint amilyen a nagykönyvben. Tökéletes. :o) Eredetileg úgy volt, hogy megnézi a méhszájat is, de végülis azt mondta, hogy majd a 37. héten, mert akkor veszi le a streptococcus kenetet is, és ha nem muszáj akkor nem turkálna feleslegesen.

Lényegesen kevesebbet érzem a mozgásaidat ettől a héttől kezdve, de még mindig a reggelek és az esték a legaktívabbak. Voltunk Uh-on is, ahol azt mondta Angéla, hogy minden rendben, egy kicsit több a magzatvizem, de ez nem jelent semmit sem, mert a cukrom a terhelésnél viszont jó volt. A méreteid már nem annyira egetrengetően nagyok, de így is azt jósolják, hogy olyan 4 kb körüli leszel, és kb. 52-54 cm. Majd meglátjuk...remélem azért nem nősz bent olyan nagyra, hogy ne férjél ki. :o) Bár végülis bent nem maradhatsz, de nem szeretnék császárral szülni. Jobb lesz nekünk a természetes szülés, ügyesen együtt fogunk dolgozni, és nem lesz semmi baj.

Apa már nagyon vár téged, azt mondja, hogy szerinte a 38. héten fogsz jönni, és teljesen csalódott volt, mikor mondtam, hogy ez a 37. heti méhszájvizsgálattól függ, hogy mennyire vagyok már nyitva, mert lehet még túl is hordalak...ki tudja, majd te érzed, hogy mikor látod a legjobbnak megszületned, csak arra kérünk, hogy valahogy úgy időzítsél, hogy Apa is bent tudjon lenni a szülésnél, nagyon sokat segítene nekünk.

Nálam váltakozik a félelem attól, hogy hogyan fogok boldogulni egy kisbabával, el tudlak-e majd látni, boldoggá tudlak-e tenni, és máskor pedig egyáltalán nem félek, rengeteg erőt érzek magamban és már mennék szülni, hogy a karomban tarthassalak. Szerencsére a sírós hangulat eddig még elkerült, bár talán kezdek egyre kimerültebb lenni, mert óránként kell pisilni menni, ha pedig nem kell, akkor a forgócsontom fájdalma miatt szenvedek. Valamelyik nap egy új érzés kerített hatalmába miután egy napig nem ittam tejet, olyan lábszárgörcsöt kaptam, hogy 3 napig sántítottam, mert nem bírtam ráállni.

Ettől a héttől kezdve kezdtem el inni a málnalevél teát, hátha segít majd a vajúdást lerövidíteni, illetve abbahagytam a magne B6-ot.  A derekam nagyon fáj, a sétákat egyre kevésbé birom, valamint a méhszájnál ahogy száll le a kis fejed, iszonyúan erős szúrásokat és nyilallásokat érzek. Sokszor olyan mintha ki akarnál esni, annyira ránehezedik a súly. Az utolsó hónap tényleg nehéz, és terhes, de megéri hiszen itt vagy egész nap velem, és érezhetlek, próbálom minden egyes rezdülésedet és mocorgásodat jól az emlékezetembe vésni, hogy ha majd már kint leszel is fel tudjam idézni, akár évek múltán is, hogy mennyire jó volt, és szép volt az az időszak amikor még bent voltál a pocakomba.

Nagyon-nagyon szeretünk és várunk idekint, most már tényleg csak pár hét és találkozunk. Addig is érezd jól magad kisfiam.

Szeretünk Apa és Anya

Ez a két hét életem eddigi legstresszesebb két hete. Minden ami rossz és megtörténhet az velünk megtörtént.

Elérkezett a költözés ideje, jöttek a srácok pakolni. Két óra alatt készen is voltunk, minden befért a lakásba. Mikor megérkeztünk nekem nagyon nem tetszett a lakás, annyira idegennek éreztem, és nem tudtam vele megbarátkozni. Mivel nem volt se TV adás, se internet így 16-óta anyánál alszok minden este, mert ott megőrülnék, hogy némaságban vagyok. Nem is akartam egyedül ott aludni, így Apával együtt aludtunk ott.

17-én mennem kellett Dr. Török Péterhez a szokásos kontrollra. Mikor kérdezte, hogy mik a panaszaim elmondtam, hogy a méhszájnál érzek nyilaló és szúró fájdalmat időnként, és mondtam neki, hogy szeretném ha megnézné a méhszájamat, mert van egy olyan megérzésem, hogy kezd kinyílni. Felfeküdtem az asztalra, és megvizsgált, majd közölte, hogy a méhszájam 1,5,1,0,0. Azaz beigazolódott a gyanum, miszerint a külső méhszáj már 1 ujjnyira kinyílt, és a méhnyak is meg van rövidülve. Azt mondta, hogy vagy fekszem, vagy be fog fektetni a kórházba, döntsem el. Persze megígértem, hogy feküdni fogok, legalábbis pihenni.

Az UH-on minden rendben van veled, megnéztük a köldökzsinórt is, jó az áramlás és meg van a két ér és az egy artéria. A gép 32. hét helyett 35 hetesnek számolt, kb. 84 mm-nek kellene lennie a BPD-nek, de a tiéd már 87-88mm volt, a doki kérdezte is, hogy nem-e hamarabb fogantál, de mondtam neki, hogy kizárt, mert pontosan tudom a dátumot.

A mozgásod teljesen megváltozott, mindenhol azt olvasom, hogy a 32. héttől kevesebbett mozognak a babák, de én pont ellenkezőleg egyre többet érezlek. Igaz már nem kis rugásokat érzek, hanem erőteljes mozgást, fészkelődést. Nagyon szeretsz jobb oldalon lenni, a jobb mellem alatt mindig kidugod a fenekedet, és egyre többet deformálódik, hullámzik a hasam, amit nagyon imádok. Annyira jó nézni, hogy mikor merre mozogsz, és érezni is imádom, viszont sokszor eltalálsz olyan szervet ami fájdalmas, de édes fájdalom ez nekem.  Az alvás nagyon nehezen megy, mert a forgócsontom rettentően fáj, max. 1 órát tudok feküdni az egyik oldalon, olyan érzés mikor begörcsöl a lába valakinek, nagyon fájdalmas tud lenni. A pisilés miatt pedig 1 óra 45 percenként járkálok a WC-re, jobb lenne lehet ha a fürdőkádban ágyaznék meg, akkor közelebb lenne. Egyre nehezebb vagy, és napról -napra jobban nyomod a hólyagomat, és a derekam is kezdi feladni. Sokszor úgy fekszel, hogy nem tudok begörnyedni, olyan érzés mintha egy karót nyeltem volna, ilyenkor a WC-zés is nehézkes, de a cipőmet is mostanában egyre többször Apának kell feladnia.

Már kb. 3-4 napja lakunk az új albérletbe, de valahogy nem érzek rá késztetést, hogy kipakoljak, így még mindig zsákokból öltözünk, és egyre jobban kezd rámtörni a pánik, hogy semmi nincs a helyén, nincs készen az ágyad, nincsenek kimosva a ruhák, nincs összepakolva kórházi csomag, ha netán menni kellene. Ráadásul észrevettem, hogy a gázóra háromszor jobban pörög, mint kellene, és 3 nap alatt 60 m3-t használtunk el, pedig alig fűtöttünk. Szóltunk a főbérlőnek, Zsuzsi szerint is nagyon gyorsan megy, így hívtunk egy gázost. Azt mondta, hogy ez reális, amit én nagyon kétkedve fogadtam, mert nem létezik, hogy egy szoba fűtése ha napi 15 m3 megy el akkor kb. 430 m3 -t fogunk fogyasztani az kb. 60-70 ezer. Innentől kezdődött a kiborulásom, hogy így itt nem maradhatunk, és a lakás sem tetszik, mi lesz így velünk. Nagyon sokat sírtam, és sokszor veszekedtünk Apával, mert nagyon feszültek voltunk. Megbeszéltük, hogy keresünk másik albérletet.

Sehol nem találtunk normálisan, vagy drága volt, vagy lelakott. Zsófi felajánlotta, hogy fessünk ki a mostani albérletet, hozzuk rendbe, és majd ősszel keressünk másik albérletet. Ebbe belegyeztem, megbeszéltük Zsuzsival, hogy mehet a dolog, és mondta, hogy ő meg rendezi a fűtést. Kezdtem beletörüdni, hogy itt kell maradnunk, ebben anya is segített, mert Apa áthívta, hogy próbáljon megnyugtatni, mert nagyon ki voltam már fáradva, és sírtam. Elkezdtünk kipakolni, anya átjött segíteni, összeraktuk a kiságyat, kipakoltunk a konyhában is stb. Kb. 2 nappal később kaptam egy telefont, hogy van egy albérlet ami felújított és a hallottak alapján megfelelő nekünk. Nem sok reménnyel, de elmentünk megnézni. Nagyon megtetszett a lakás, megbeszéltük Apával, hogy kivesszük, és április 1-től eljövünk onnan ahol most vagyunk. Most vasárnap fogunk elmenni megírni a szerződést, de még Zsuzsinak meg kell mondani, hogy elmegyünk. Azóta egyébként a vízórát is megnéztük, 1 hét alatt 3 m3 ment el. Nem tudom mi van ezzel a lakással, de minden háromszor annyit mér, mint kellene. Most megint költöznünk kell. Ismételten mindent összepakolni, visszahozni anyuhoz a bútorokat stb., de most én nem pakolhatok, mert nem akarom, hogy hamarabb meginduljál kifelé, így Apára marad a pakolás.

34. hét

Már jobban vagyok lelkileg, hogy látom a végét a költzésnek, elkezdtük a pakolást, és már nagyon várom, hogy a másik helyen legyünk, és ki legyen minden pakolva, végre kimoshatom és kivasalhatom a ruháidat, feltehetjük a micimackós dekorációkat megint, és csak azzal kell törődnöm, hogy felkészüljek a szülésre és az érkezésedre.

Napközben nagyon sokat mozogsz, mindig kidugod a fenekedet, ami nagyon szeretek simogatni, esténként pedig mindig boxolsz a kezembe, és Apának is szoktál rugni. Nagyon sokat beszél hozzád Apa, már mindketten nagyon várunk. De még bent kell maradnod, minimum a 38. hétig. Majd Apa szólni fog neked, ha már minden oké, és kijöhetsz, amikor gondolod.

Egyre többet jut eszembe, hogy mennyire fog hiányozni a rugdosásod, az hogy egész nap érezhetlek. Nagyon félek a szüléstől, ami vészesen közeleg, és nagyon zavar, hogy még nem kaptunk időpontot a szülésfelkészítőre. Sokat olvasok a neten, próbálok mindent megtudni, a babaápolásról, és szoptatásról. Remélem nem fogok csődött mondani, és nagyszerű szüleid leszünk Apával.

Nagyon szeretünk tédeg, kérlek még maradj bent legalább 4 hetet. Hízzál és nőjjél tovább. Ne haragudj, hogy sokat idegeskedtem, de bepánikoltam, és nem értem, hogy miért kellett ennek történnie, miért nem lehet nyugodt terhességem, miért kellett onnan elköltöznünk.

Szeretünk Apa és Anya

29. hét

Február 17-én 19:45-re kellett menni Dr. Török Péterhez a rendelőjébe. Szakadt a hó, mikor mentem, hideg is volt, de jól esett végre egy kicsit sétálni, így már hamarabb elindultam otthonról, meg ugye nem tudok már úgy sietni, mint fénykoromban. Félve totyogtam a havas úton, mert még azért friss a bokatörésem élménye. A dokinál elég sokat kellett várnom, mert voltak előttem hárman. Ebből egy kismama volt, kb. hasonlóan nagy pocakkal, mint amilyen nekem van, vele volt a kislánya is. Végig azon aggódtam, hogy a kislánytól ne kapjam el a náthát, mert ugye természetesen tisztára gethes volt.

Mikor már én kerültem volna sorra kijött a doki asszisztense és mondta, hogy szeretnlé megmérni a vérnyomásomat, illetve pisilnem kellene egy pohárba. Persze pont ezelőtt kb. 5 perccel pisiltem egy nagyot, így alig tudtam valamit produkálni, de hát ez van. A vérnyomásomat alig tudta megmérni az asszisztens, arra fogván, hogy ő a digitális vérnyomásmérőhöz van szokva. Én segítettem neki, mert rossz vlt nézni, ahogy kínlódik, pedig ugyanúgy kell fentenni, mint a digitálisat. Kb. 10 perc múlva sikerült megmérni. Szokás szerint alacsony volt. A doki megnézte a vizeletmintát, talált benne egy kis acetont, ami miatt le is szidott, hogy igyak több folyadékot. Igaz aznap tényleg keveset ittam, de általában a 2-3 liter meg szokott lenni. Kérdezte, hogy akarok-e valamit kérdezni, mondtam neki, hogy a szüléssel kapcsolatosan most nem, majd legközelebb, viszont a Streptococcussal kapcsolatosan mondtam neki, hogy szeretném ha megcsinálná. Elég sokmindent olvastam róla, ami kicsit megijesztett és igaz, hogy protokoll szerint nincs benne a terhesgondozásban, de ha van rá lehetőség, akkor miért ne előzzem meg az esetleges bajt. Bár szerintem nem lesz semmi baj. Ezután most is megnézett UH-gal, mindent rendben talált, katunk is fotót, de nem egy jó minőség, alig látszik rajta valami.

30. hét

Hétvégén elkezdtem köhögni, és fájt a mellkasom is. Hétfőn át kellett mennem mamáékhoz a telefoncsekkért, és most kivételesen gyalog mentem, hogy apa tudjon aludni. Jól le is izzadtam, pedig nem mentem gyorsan. Hazafelé még fel is hívtam apát, hogy engedjen nekem jó meleg vizet, mert éreztem, hogy kicsit átfáztam. Másnapra jól meg is fáztam, kezdődött a szokásos megfázásos fejfájással, majd estére már be volt dugulva az orrom, és köhögtem. Apa csinált nekem forró teát, azt itatta velem, amitől persze az amúgyis 30 óránkénti pisilési ingerem megfeleződött.A fekvés nem nagyon ment, mert mindig akadt valami, amit el kellett intézni. Szerdára viszont ledöntött a lábamról, mert estére mielőtt apa indult éreztem, hogy mintha jobban izzadnék, és nem tudtam, hogy miért, mert nem volt melegem. Megmértem a lázam akkor már 37,8-at mutatott. Egyből be is bújtam az ágyba, és reménykedtem, hogy nem fog feljebb menni. Apa nem szívesen, de elindult dolgozni. Nemsokára már fel is ment 38-ra a lázam, nagyon izzadtam, és teljesen lenyomott a láz. Alig mozogtál valamit, és nagyon aggódtam, hogy te ezt hogy éled meg, mennyire van neked meleged bent, vagy nem is tudom, most ez lehet, hogy hülyeség, de csak remélni tudtam, hogy nincs semmi bajod. Felhívtam Zsófit, hogy hozzon Algopyrint, mert nem akarom megvárni, hogy 38 fölé menjen a lázam. Be vettem egy 0,5 szemet, ami szerencsére viszonylag hamar le is húzta a lázamat. Másnap már jobban voltam, de estére megint felment a lázam. Felhívtam Renit, hogy mit csináljak, mondta hogy nehogy bevegyem az Algopyrint, mert nem tesz jót. Ekkor megijedtem, mert azt olvastam, hogy ezt be lehet venni, és teljesen lelkiismeret furdalásom lett, hogy esetleg bajt okoztam. Hívtam volna a dokimat, aki persze nem vette fel, és vissza sem hívott.Végül felhívtam a szülészetet, hogy ők mit mondanak, gondoltam ha ők is ezt adják ilyen esetben, akkor csak nem tettem rosszat. Szerencsére megnyugtatott az ottani doki, hogy ők is ezt adják a kismamáknak, és nyugodtan bevehetek 2 tablettát egy nap. Csütörtöktől jobban voltam, már fel is keltem pár perce, és pár napon belül teljesen meggyógyultam.

31. hét

03-án mentünk albérletet fizetni. Mindig idegesek szoktunk lenni, mert a főbérlő állandóan kitalál valamit ami miatt a frászt hozza ránk. De erre nem számítottunk. Apával beszéltük, hogy még egyszer utoljára rákérdezünk, hogy biztosan maradhatunk-e, mert még mindig van hátra két hónap. 

A főbérlő azt mondta Apának, hogy el akarják adni a lakást, de maradhatunk, viszont, ha találnak vevőt akkor 1 hónap a felmondási idő és utána mennünk kell. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy mit mondtak. Majd amikor hazajöttünk, úgy beszéltük meg Apával, hogy jobb ha még most elköltözünk, mert nem akarunk remegni minden hónapban, hogy mikor mondják azt, hogy mennünk kell, és ha már megszületsz nem akarunk hurcolni. Így amellett döntöttünk, hogy minél előbb el kell innen menni, és ekkor jött a kérdés, hogy hova és egyáltalán miből, mert most, hogy válság van tutira mindenki kauciót fog kérni, és nem volt betervezve nekünk ekkora plusszkiadás. Elkezdtem nézegetni az albérleteket, illetve az iwiwre is feltettem az üzenőfalra, hogy albérletet keresünk babával. Egyszer írt egy régi sulistársam, hogy nekik van kiadó lakásuk és nézzük meg. Péntekre meg is beszéltük a találkát. Nem sok reményt fűztem hozzá, lévén hogy Péterfián van a lakás. Mikor megláttuk akkor kellemesen csalódtunk, és Apa egyből bele is szeretett a lakásba, főleg azért, mert kis kert is van hozzá, és egyből elkezdett fantáziálgatni, hogy majd ha megszületsz akkor ki tudunk vinni levegőzni, tudunk kint sütni-főzni stb. Úgy döntöttünk, hogy kivesszük, és ez a legmegfelelőbb nekünk.

Mamáékkal megbeszéltük, hogy adnak kölcsön pénzt a lakbérre és a kaucióra, így 16-i héten költözünk is.

Nem így terveztem az utolsó heteket, és már itt be is volt rendezve minden az érkezésedre, dehát az élet mindig hoz váratlan fordulatokat.

32. hét

Hétfőn (09-én) voltam vérvételen, ismételten ellenőzik az ellenanyagot. Kb. 10 perc alatt végeztem is, a leletet majd szerdán ha jövök terhesgondozásra akkor kapom meg.

Kedden 14:30-ra mentünk a klinikára UH-ra, Angélával megbeszéltem előre, hogy megyünk. Szinte egyből be is hívott minket, már senki nem volt az ultrahang várójában, de ez így jó, mert neki se kell rohannia, és nekünk sem kell sokat várni.

Megnézte az összes szervedet, tökéletes minden, jók az agyfunkcióid, a veséid, a májad, a szived, és gyönyörű vagy. Annyira szabályos az arcod és mindened, hogy még Angéla is megjegyezte, hogy mennyire szép baba vagy. :o) Mutatta, hogy mekkora hajad van, hogy milyen kis vaskosak az ujjaid, majd lemérte a méreteidet.

Ezt írta a leletre:

"Egy élő magzat, I. fejvégű fekvésben látható. A magzatvíz átlagos. A lepény a mellső falon, jó helyen tapad, I. fokban érett."

BPD: 85 mm (72-84)

Thorax AP: 92mm x 89mm

Femur: 66 mm (53-63)

Azt mondta, hogy kb. 40 cm vagy és a súlyod 2400 gramm, és 3600-3800g-ra becsüli a születési súlyodat, valamint átlagnál nagyobb baba vagy.

Olyan aranyos voltál az uH-on, ahogy a szájaddal tátogtál, nyitogattad a szemed, kacsintottál is, üzented nekünk, hogy jól érzed magad bent. Megint láttuk a kukidat is. :o)

Teljesen el vagyunk olvadva tőled, hogy milyen szép baba vagy, és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy végre megszülessél.

Már csak 55 nap van hátra a kiírt dátumig, illetve 8 hét. Nagyon gyorsan telnek a napok, mindjárt eljön az a pillanat, hogy a karomba tartsalak, és megpillanthassunk Apával.

Szeretünk kisfiam nagyon, és továbbra is csak nőnöd, és híznod kell. Próbálok mindent megtenni azért, hogy jól érezd magad idebent, remélem sikerül.

Szia Anya és Apa

Február 2-től itthon vagyok. Végre nem kell dolgoznom, pihenhetek amikor csak szeretnék, eléggé fárasztó volt már számomra. 09-ig szabadságon leszek, utána vesznek fel majd táppénzre.

Apa már alig bírta ki, hogy berendezzük a kis sarkodat, ezért előrébb hoztuk, és hétfőn teljesen átrendeztük a szobát. Áttöröltük az összes szekrényt, kiselejteztük a cuccainkat, mert ismételten abba a hibába kerültünk, hogy mindent megőrzünk, mert majd jó lesz még valamire. Kivittük az összes széket a kisszobába, így hatalmas tér lett a szobában. Apával úgy döntöttük, hogy a kiságy a legjobb helyen abban a sarokban lesz, ahol sem ajtó, sem ablak nincsen. Pár óra alatt készen is lettünk.

 Íme a kis sarkod:

 26. hét

Végre 02.04-én elérkezett a 4D UH napja, már nagyon izgatott voltam reggeltől kezdve. Apával megbeszéltük, hogy mielőtt megyünk az UH-ra bemegyünk a cukrászdába, hogy vegyünk pár szelet tortát, mert azt nagyon szereted és akkor elég sokat szoktál mozogni. Teljesen rászokattál az édességre, ezelőtt nagyon ritkán ettem édeset, most meg ha már egy napig nem eszek valamilyen csokis desszertet akkor minden bajom van, remélem ez el fog múlni a terhesség után, mert lassan tényleg akkora leszek, mint egy bálna. :o)

16:00-ra kellett mennünk a Bajcsyra ezért  már 15:15-kor elindultunk, biztos ami biztos alapon. Vettem a cukrászdába egy somlói galuskát, illetve egy bounty szeletet, amit a kocsiban odafele be is nyomtam. Majd vártam a hatást...Szerencsénk volt, mert kb. 15-20 perccel korábban oda is értünk, és mikor bementünk egyből kijött a nő és be is hívott minket, mert nem volt senki nála. Felfeküdtem az ágyra, majd a hasamra tett egy csomó zselét az Uh fej miatt.Először megint 2D UH-val kezdtük, megbeszéltük, hogy kérünk alá magyarázó szöveteget, és mi nem szeretnénk most sem beszélni közben. Megmérte az Uh-s néni a fejkörfogatodat, a combodat, a talpadat ami már 5,5 cm-es volt. :o) Mikor áttértünk a 4D-re nagyon bíztam benne, hogy sikerül olyan képet készíteni, ahol jól látszik az arcod, és végre megtudhatjuk, hogy is nézel ki. :O) Biztos voltam benne, hogy egy gyönyörűséges kisbaba lakik bennem.. :o) Viszont a felvétel alatt szerintem aludhattál, mert semmi aktivitást nem mutattál, teljesen beletemetted az arcodat a méhlepénybe, és nem voltál hajlandó semmi noszogtatás hatására, vagy hasütögetésre sem úgy fordulni, hogy láthassunk valamit. :o( ezért azt tanácsolta az UH-s néni, hogy forogjak először a bal oldalamra, majd mivel akkor sem volt jó, a jobb oldalamra. Úgy gondolom, hogy megszánhattál minket, mert felénk fordultál, és megmutattad magad, bemutatkoztál végre nekünk. Apa meg én teljesen ámulatba estünk ,annyira megigézett minket a bájod, és annyira szép voltál.

Ádi profil

Ádi szemben

Kis Töki :o)

Kaptunk a felvételen kívül két kinyomtatott képet, és egy CD-t amin a képek vannak. Szerintem elég sok kép sikerült, ahol jól látszik az arcod, így már tényleg rengeteg képünk van rólad. :o)

27. hét

A 28. hét vége felé elkezdődtek a harmadik trimeszter rettegett tünetei. A gyomorsav még csak bizonyos ételek után gyötör, de akkor nagyon, legalábbis ahhoz képest, hogy nekem soha nem volt savam. A derékfájás is egyre sűrűbben jelentkezik, illetve a combomban is érzem a húzó érzést, olyan mintha valaki ki akarná tépni a helyéről. Az alvással is kezd gondom lenni, mert valami miatt napok óta nehezen alszok el, és iszonyatosan fáradt vagyok, nincs kedvem semmihez sem. A felkelés az áágyból egyre nehezebben megy, sokszor kétszer-háromszor is neki kell lendülnöm, mert visszagurulok az ágyba, ilyenkor Apa megszán és egy kis lökéssel segít nekem. WC-re 2 óránként járok, de soha nem érzem úgy, hogy minden kijött, továbbra is úgy érzem pisilni kell, gondolom azért mert fejvégű fekvésben vagy, és nyomod a fejeddel a hólyagomat. Megfigyeltük Apával, hogy mindig a jobb oldalamon vagy, lent van a fejed, és mindig a hátadat vagy a popsidat dugod ki nekünk, ettől eléggé mókás kinézete van a hasamnak, teljesen el van deformálva. :o)

Pénteken este (02.13.) nem tudom mi lehetett veled, de eddig még soha nem mozogtál ennyit, este 8-11-ig egyfolytában erős rúgásokkal jeleztél nekem. Általában nem nyugodt baba vagy, reggel és este vagy a legaktívabb, napközben pedig be-bejelentkezel, de most agyon beindultál. Miután kimentem a WC-re pedig mintha elvágták volna, abba is maradt. Kicsit meg is ijedtem, így mikor Apa hazajött hajnalban mondtam neki, hogy mi történt, és kértem, hogy simogassa a hasamat, hátha felébredsz rá és elkezdesz mozogni. Nem is kellett sokat várnunk, Apa megrázta a hasamat, majd mesélt neked, és Te egyből elkezdtél rugdosni. Nagyon megkönnyebültem, hogy nincs semmi baj. Biztosan akkor a front miatt vagy ilyen, mert két napja csak esik a hó. Ma szintén sokat mozogsz, és egyre feljebb érezlek, most már a légzés is egyre nehezebb, olyan mintha valaki ülne a mellkasomon, és a hasam felül, mintha szét akarna szakadni. Most már kezdem érteni, miért hívják a terhességet terhesnek. :o) De ettől függetlenül imádom azt, hogy rugdosol belül, és mindig jelzed, hogy jól érzed magad bent, nagyon szeretünk téged, és türelmetlenül várjuk az érkezésedet, de persze még maradj csak bent szépen, hiszen hátra van még 11 hét.

Valentin napra Apa adott nekem egy gyönyörű rózsát, és hozzá egy szamarat hurkapálcikán, azt mondta, hogy ezt tőled kapom, ezért szeretném Neked megköszönni Kisfiam! :o)

 24. héten vércukor terhelésre kellett mennem, ezért utánaolvastam, hogy ez hogyan fog zajlani, és miket kell vinni.

Már reggel 7-re odamentem, hogy minél hamarabb túl legyek rajta, vittem teát (ízesítettet), citromot és vizeletet. Mikor a nő kijött beszedni a papírokat először le kellett adni a vizeletet, majd csak utána hívtak be, hogy vegyenek vért. Kérdezte, hogy hoztam -e teát illeztve poharat, én büszkén mondtam, hogy persze. Majd behoztam őket, és a nő ideadta nekem a glükózt, amit el kellett keverni a poharamba. Kérdeztem a nőtől, hogy ha ezt megittam, amíg várakozok ihatok-e a teából? - mondta a nő, hogy persze, hiszen úgysincs beízesítve. Mondtam neki, hogy de be van, minden van benne. Ekkor nagyon furcsán és megvetően nézett, majd megkérdezte, hogy maga cukros teával jön terheléses cukorvizsgálatra?Háátt, kicsit belepirultam, és kiöntöttem a cukrozott teát. A nő kért a váróteremből egy kismamától ízesítetlen teát, amiből öntött nekem egy kicsit, hogy el tudjam benne keverni a cukrot. Miután feloldódott egyből felhúztam, mert már a színe is undorító volt. Mikor mostam el a bögrét kérdezi a nő, hogy maga mit csinál????- mondom..elmosom a bögrét. De ami benne volt....megitta? Igen. Dehát előtte le kell venni a vért!!!! Jöjjön gyorsan, és ezzel a lendülettel gyorsan levette a vért tőlem, és megszúrta az ujjamat.

Majd jött a két órás várakozás. Nagyon rossul voltam, és szerintem te sem örültél ennek a cukros lötyinek, mert nagyon elkezdtél tiltakozni ellene, és próbáltam visszaküldeni, amit én nem engedtem. Egy órát kb. kínlódnom kellett, mert szédültem, fájt a fejem, és végig azt a szörnyű édes ízt éreztem a számban.Felhívtam anyut, hogy mikor megy be a munkahelyére, mert akkor bemennék hozzá legalább levegőzök egy kicsit. Találkoztunk a Hatvan u. és a Bethlen u. sarkánál és bementünk a melóhelyére. Jótt tett a séte, mire beértünk mr határozottan jobban lettem.

Mikor visszaértem az OTI-ba egyből be kellett mennem a laborba, mert megint vettek vért tőlem, és megbeszéltem a nővel, hogy másnap Apa fog érte menni. Szerencsére a vércukrom és a vizelet is rendben volt.

24. hét

25. héten voltunk Dr. Török Péter dokinál, mert megbeszéltük, hogy megmutatom neki az eddigi leleteinket, és megbeszéljük a kérdéseimet. Apa is jött velünk, mert a doki mondta, hogy csinál UH-ot is. Szimpatikus volt a doki hozzáállása, mert szívesen elvállalt, és nem mondott előre meghatározott összeget, amiért elvállalná a szülést, hanem ránk bízza. Így vagyok nyugodt, hogy van egy fogadott orvosunk, mert mégis csak biztonságosabb. Úgy döntöttünk apával, hogy nem fogadunk szülésznőt, mert mikor kérdeztem a klinikán, hogy kit ajánlanak, mondták, hogy mindegyik jó. Akkor meg végülis mindegy, hogy ki van velem munkaidőben.

Az utóbbi időkben nagyon sokat erősödtél, mert egyre határozotabban érzem, ahogy rugdosol, és már kívülről is nagyon jól látszik, ahogy belerugsz a hasamba, és az felemelkedik. Apának van munkahelye, amit tényleg csak a sorsnak köszönhetünk, amit nehéz volt megszokni, hogy esténként megy dolgozni, de előreláthatólag ez nekünk jobb megoldás lesz, mert akkor napközben itthon lehet velünk. Amit viszont nem értek, hogy hogyan érzed meg, hogy apa hazajön, mert nem mindig ugyanabban az időben jön haza, mégis mindig felébredsz rá, és mikor odafekszik mellém, és ráteszi a kezét a hasamra rúgsz neki 3-4-et és utána vissza is alszol. Általában a jobb oldalon szeretsz rugdosni, és mindig azon az oldalon nyomod ki vagy a fenekedet, vagy a hátadat. Ilyenkor nagyon érdekesen néz ki a hasam, mert a jobb oldala kb. 3-4 cm-rel kintebb van, mint a bal oldal. :o)

25. hét

Már szinte mindent megvettünk neked, tele vagy Micimackóval. Remélem tetszeni fog, szerintünk nagyon aranyosak a cuccok amiket vettünk .

Már csak a héten dolgozok, ugyanis megmondtam a munkahelyemen, hogy nem tudok tovább ott lenni, nem birom már a betegeket, és egyáltalán...fáj a hátam, húzódik a hasam, és egyre nehezebb a súly amit cipelnem kell, és nem utolsó sorban szeretnék végre csak rád figyelni, és a szülésre készülni lelkileg. Te is biztosan ezt szeretnéd, mert a munkahelyen nagyon keveset érezlek, ellenben ha itthon vagyok akkor elég sokszor, és szinte egész nap be-beköszönsz nekünk. 

Nagyon szeretnénk már téged a karunkba fogni, és magunkhoz szorítani. Jövőhéten megyünk 4D-re akkor már látni fogjuk a kis arcodat, és a vonásaidat. Már nagyon kíváncsiak vagyunk. :o)

Kérlek próbálj meg akkor minél többet mozogni, és megmutatni az arcodat.

Szeretünk Anya és Apa

 Amióta nem írtam nem történt különösebben semmi, mivel nem voltak kötelező vizsgálatok, és nagyon élvezem, hogy végre nem kell aggódni valamilyen eredményért.

Amióta megmozdultál egyre többet, és erősebben mozogsz, minden este olyan 8-9 körül kezdesz el érezhetően rugdosni, amikor lefekszek vízszintesbe, ilyenkor apa ráteszi a kezét a hasamra és figyeli, hogy mikor rúgsz egyet. 

Pár napig nem voltál olyan aktív, ezért mint mindig, megint elkezdtem aggodalmaskodni, hogy vajon miért, és mi lehet a baj, hogy nem érezlek, ezért felhívtam az orvosomat, hogy megkérdezzem tőle, mikortól számít nem normálisnak a magzatmozgás "hiánya" azaz nem érzése. Mondta, hogy 23-án menjek át munka után egy UH-ra a biztonság kedvéért. Szerencsére nem volt semmi gond, így nyugodtan mentem neki az ünnepeknek. A karácsony és a szilveszter is hamar eltelt, nagyon jó volt apával otthon lenni, és együtt lenni, csak sokat idegeskedtünk azon, hogy ha nem találunk neki sürgősen munkát akkor hogy lesz tovább. 

 Az első karácsonyunk hármasban.

Szilveszterkor jó érzéssel töltött el az a tudat, hogy most már 2009-et írunk, azaz idén már köztünk leszel, és nem is kell már olyan sokat rád várni. 

2009.01.07-én kellett mennünk a 23. hetes UH kontrollra, most apa is eljött és nagyon izgult, hogy mekkorát nőttél, ugyanis ő 13 hetes korod óta nem látott. Ittam az UH előtt Sprite-ot is, mert elvileg akkor attól a baba is aktív lesz, gondoltam apa is láthasson valamit,próbáltam veled megbeszélni, hogy legyél benne partner. Most nem Angéla nézett meg, nem tudom, hogy ezért vagy mert nem régen kelhettél fel, de nagyon kis szégyenlős voltál, a kezedet folyton az arcod előtt tartottad, és hátraszegvén a fejed medencevégű fekvésben voltál. Azért csak sikerült egy fotót csinálni a pofidról, amit apa kezébe adott az UH-s néni. Kb. 30 cm-es és 500g-os vagy most.

 23. hetesen

Legközelebb a 26-28 hetes 4 D UH-n fogunk veled találkozni. A hasam már nagyon nagy, a munkahelyen mindenki megszólja, hogy ha már most ekkora mi lesz később, de én büszke vagyok rá, és boldog vagyok attól, hogy jól érzed bent magad, rugdosol, boxolsz, és folyamatosan jelt adsz magadról.

 23. hét

Apának találtunk munkát, sajnos minden este munkába kell indulnia, teljesen felborultak a napjaink, nagyon nehéz megszokni. Hajnalban 3:30-kor jön haza, és nem tudom, hogy hogyan, de mindig megérzed, hogy ha hazajött, mert akkor te is felkelsz, és elkezdesz mozogni, rugdosni, így amikor hajnalban apa odafekszik mellém, érezhet téged kisfiam. :o)

Tegnap kipróbáltam a babazenét, mert azt olvastam róla, hogy ezt te már hallod, és elvileg szeretik a babák a zenét hallgatni, ezért rátettem a telefonomra a babazenét, és odatettem a hasamra, majd figyeltem a reakciót. Egyből a hang felé húzódtál, odafészkelted magad, ahol a telefon volt, majd elkezdtél rugdosni. Nem tudom, hogy azért mert így kommunikáltál velem, és jelezted hogy tetszik, vagy ellenkezőleg, nem tetszett. De gondolom, ha odahúzódtál akkor csak tetszett. Ma kipróbáljuk úgy is, amikor apa is otthon lesz, hogy ő is érezhesse. 

Nagyon szeretünk téged, érezd továbbra is jól magad, és rugdossál nyugodtan, mert nagyon jó érzés, mikor jelzel felém.

Puszil Anya és Apa

A 19+5 napon (hétfő) este épp arról beszélgettünk Apával miközben simogatta a hasamat, hogy vajon mikor fogunk végre érezni. Úgy voltam vele, lehet hogy meg akarod vele várni az eredményt, és amúgyis én később fogom érezni a rúgásodat, mert a méhlepény a has felől van.
Ahogy ezen gondolkoztunk, a köldökömnél egy erőteljes rúgással jeleztem nekem és Apának, hogy te itt vagy, és jól érzed magad. Nagyon  érzés volt végre átélni ezt, és most már biztosak voltunk benne, hogy ez te voltál. Aznap este csak egyszer rúgtál.

Másnap (kedden) egész nap rugdostál, olyan de. 11-től egészen estig, és Apa is érezte este, mikor a hasamra tette a kezét.

Megbeszéltük Adameczcel, hogy szerdán december 17-én felhívjuk a genetikát, hogy megkérdezzük, tudnak-e valamit mondani arról, hogy mikor lesz eredmény. Kb. 10 körül mondtam Adamecznek, hogy na hívjuk már fel őket, mert görcsben van a gyomrom, de ő nem ért rá. Gondolkoztam rajta, hogy most mit csináljak, felhívjam-e én őket, vagy Adamecz hátha jobban meg tudja őket sürgetni. De persze amilyen türelmetlen vagyok, nem bírtam várni és felhívtam őket. Nem izgultam annyira, és igazából fel akartam készülni majd arra a pillanatra amikor közlik velem a hírt.

Mondta a nő aki felvette a telefont, hogy nagyon nagy szerencsém van, mert nem régen lett kész az eredményünk. Na ekkor megint kiment minden erő belőlem. De szerencsére a nő egyből mondta, hogy megnyugodhatok, mert minden rendben van.

Mikor ezt kimondta valami földöntúli boldogság járta át az  egész testemet, legszívesebben kikiáltottam volna magamból, hogy egészséges a kisfiam.Egyből hvtam Apát és boldogan újságoltam neki az eredményt. majd felhívtam anyut, mamát, Zsófit, Renit mindenkit, és itt a munkhaelyemen is mindenkinek mondtam, hogy egy egészséges kisfiút hordok a szivem alatt. Életem legszebb ajándéka ez.:o)))

Másnap felhívtam a genetikán Dr. Török Olga rendelőjét, hogy mikor mehetek át az eredményért, mire mondta, hogy ma átmehetek, de előtte csináltassak egy UH-ot, mert csak így tudják kiadni nekem a leletet. Felhívtam Angélát, hogy elmondjam neki, hogy jó lett az eredményünk és kérnek egy UH-ot, mikor mehetnék át hozzá. Mondta, hogy máris mehetek. Gyorsan felvettem a kabátomat és átszaladtam hozzá. Nem kellett sokat várnom, szerencsére pont találkoztam is vele, és nemsokára be is hívott a vizsgálóba. Nagyon sokat nőttél, már 16 cm vagy a fejedtől a popsidig és a lábad kb. 7 cm, így 23 cm vagy már. Alaposan átnézett Angéla mindenedet, majd mondta, hogy minden rendben van és még az a z echogén fúkusz is eltünt a szivedről. Annyira örültem neki!!! Mondta, hogy kisfiú vagy, és kértem is tőle fotót. Nagyon jó fotót sikerült csinálnia a férfiasságodról, kétség nem fér ahhoz, hogy te nem kisfiú vagy. :o)) 
Majd lobotatva a fotót és a leletet átmentem a genetikára. Jött Angéla és bevitt soron kívül. Pont bent volt Dr. Török Olga is és egyből gratuláltak az eredményhez. Angéla rákérdezett, hogy Y-e? , mire mondta az asszisztens, hogy igen, majd ő is gratulált és büszkén (mert ő látta meg először az UH-on, hogy kisfiú vagy) kiment a rendelőből. Átvettem a leletet, mlyen az áll, hogy a kromoszóműk vizsgálatakor számbeli és dúrva eltérést nem találtak, rendellenesség nem áll fenn.
Az eredmény pedig: 46, XY azaz egy egészséges kisfiú vagy 100%-osan!!! :o)
Kisfiam ez a legszebb ajándék amit adhattál nekünk, és pont karácsonykor! Annyira boldoggá teszel minket, minden nap érezzük Apával ahogy mozogsz. Nagyon-nagyon szeretünk téged.
Általában minden másnap vagy aktívabb, és ahogyan megfigyeltem olya 11-12 körül kelsz fel, majd utána laszol egy jót, és délután-este felé megint aktív leszel. Este 7-8 körül aludni szoktál, és még olyan 9-10 fele felkelsz egyet rúgkapálni. :o)
Olyan jó, hogy minden rendben van, neked már csak nőnöd és híznod kell. Kíváncsian és izgatottan várjuk a májust, hogy megszülessél és végre a karunkba tartsunk. Addig mi megvesszük amire szükséged lesz!!!!!

Érezd jól magad idebent, rúgkapálj, bukfencezz sokat, hogy sokszor érezhessünk, és használd ki kincsem a tért ami még rendelkezésedre áll, mert amilyen gyorsan nősz, hamar szűk lesz számodra. :o)

Szeretünk Anya és Apa

 Szerdán betöltöttem a 19. hetet. Azt mondták a mintavételkor, hogy kb. 3-4 hét lesz amíg megkapjuk az eredményt, de ha baj van akkor hívnak telefonon. Reménykedtem benne, hogy a 22-i héten hétfőn már esetleg tudnak valamit mondani. Oda szóltunk a genetikusoknak, hogy vegyenek előre. Minden nap, egész nap azon agyaltam, hogy mi lesz az eredmény. Attól féltem, hogy rossz lesz az eredményünk, és meg kell szülnöm téged a 20-on valamennyi héten. Próbáltam magam győzködni, hogy nincs semmi baj, és legbelül éreztem is, hogy egészséges vagy. Azt is megéreztem mikor terhes lettem, azt is éreztem, hogy fiú vagy és most azt is érzem, hogy egészséges vagy, ezt eddig minden vizsgálat alátámasztotta kivéve az AFP.

Annyira lassan teltek a napok, minden perc egy órának tűnt.

 2008.12.03-án betöltöttem a 18. hetet. A hét elejétől már telefonálgattam az OTI-ba, hogy megjött-e már az AFP eredményem. Nem jött még meg. Igazából nem is izgultam miatta, mert az UH-okon minden rendben volt, és úgy voltam vele, hogy biztosan jó lesz. (Bár elég sokat olvastam róla, hogy mennyire megbízhatatlan, és sokszor fals pozitív eredményeket hoz, mindenhol elavult vizsgálatnak nevezik és nem csinálják, csak kishazánkban! :oS) Mérges voltam, hogy így nem tudok elmenni a 18. heti UH-.ra. A héten valami miatt rossz előérzetem volt, minden áron el akartam jutni egy UH-ra, csak annyira hogy nézzenek meg, hogy minden rendben van-e. Felhívtam Angélát, hogy mikor mehetnék át, de csak hétfőn ér rá, így mondta hogy akkor menjek át.

Mikor felhívtam a védőnőt, hogy szerinte mikor lesz kész mondta, hogy itt csinálják a klinikán a laborban. Na nekem több se kellett, egyből megnéztem a belső programunkban, hogy kász van-e az eredmény. Örömmel láttam, hogy megvan. Sajnos nem tudtam érte átmenni személyesen, ezért az egyik mentős kollégám ment érte, de előtte felhívtam a labort, hogy ő átveheti-e? Mondtáhk, hogy igen, de azt közölniük kell velem, hogy nem lett túl jó az eredményem, mert az AFP alacsony lett, a hozzá tartozó B-HCG pedig magas, és ha együtt nézik a 4 értéket, akkor felmerül a Down-kór gyanuja. Azt hittem elájulok, mikor ezt meghalottam, olyan érzés volt mint mikor egy kést megforgatnak valakinek a szívében. A kezem elkezdett remegni, és a hangok olyan messziről jöttek ezután, hogy nem is tudtam felfogni őket. Csak az a kérdés forgott a fejemben, hogy "ez hogyan lehetséges, ha eddig minden rendben volt?". A mentős átment az eredményemért, ahogy kitette a rendelőből a lábát már nem bírtam visszatartani a sírást. Kiszakadt belőlem az a mérhetetlen fájdalom. Csak fel-alá járkáltam és gondolkoztam, hogy mit csináljak. Hiába tudtam, hogy az AFP nem jelent semmit, mégis vigasztalhatatlan voltam. Felhívtam a védőnőt, hogy elmodnjam neki mi történt, mire ő is azt mondta, hogy ez nem túl jó eredmény, mert 1/133-hoz volt az esély. Hát nem nyugtatott meg. Nem tudtam eldönteni, hogy mikor cselekszem helyesen, ha felhívom Apát és elmondom neki, viszont akkor nagyon ideges lenne, és nem tudna úgy vigyázni magára az utakon, és ha nem tud hazajönni akkor megőrül az idegeskedésbe, vagy tartsam magamban és csináljam végig egyedül, lesz ami lesz alapon és a végén közlöm vele. Nem tudtam egyedül ezt feldolgozni, és inkább felhívtam Apát, mert úgy gondoltam ezt neki is tudnia kell. Sírva telefonáltam neki, és csak annyit tudtam neki mondani, hogy - Szia, baj van!.Mindjárt visszahívlak, mert nem tudok beszélni. És kinyomtam a telefont, mert annyira összeszorukt a torkom, és rántört a sírás, hogy nem lettem volna képes végig mondani. Pár perc múlva visszahívtam és elmondtam neki, hogy mi történt. És mondtam neki, hogy azonnal jöjjön haza amint tud, mert nem tudom, mit hoz a genetikai tanácsadás és képtelen vagyok ezt nélküle végigcsinálni. Azt mondta, hogy jövőhét kedden hazajön.

Dr. Adamecz megtudta, hogy rossz lett az AFP-m és felhívta a genetikai tanácsadást és próbálta volna nekem elintézni, hogy minél hamarabb á tudjak menni egy UH-ra, illetve a genetikai tanácsadásra. Megbeszélte Dr. Kovács Tamással, hogy csütörtökön 9-kor vár az 5-ös ajtónál. 

Felhívtam Angélát is, hogy mit javasol, ő is azt mondta, hogy csináltassam meg minél hamarabb, és ha javasolják nekem a magzatvíz mintavételt, akkor azt hétfőn meg is tudják csinálni nekem. 

Este anyunál aludtam, mert nem bírtam volna egyedül otthon lenni, teljesen beforgattam volna magam. Egész este az internetet bújtam és próbáltam, volna utánaolvasni annak, hogy milyen az amniocentézis, illetve rossz AFP eredménnyel hány embernek született egészséges babája. Szerencsére pont olyan oldalakat találtam meg, ahol főleg pozitív leírásokat olvastam.

Csütörtökön a teljes kikészülés határán mentem reggel a genetikára. A doki nagyon rendes volt, mert tényleg hamar behívott, és mondta, hogy annyira nem rossz ez az eredmény, minimálisan nagyobb nálam a kockázat. Ne ijedjek meg, mert szerinte nem lesz semmi gond, de menjek át egy UH-ra, annak függvényében mond véleményt. Átmentem Uh-ra, és nagyon izgultam, hogy mindent rendben találjanak. Azt hittem, hogy egy ilyen eredmény birtokában és lévén most aktuális a 18. heti genetikai UH alaposan meg fognak nézni, elég futószalagszerűen sikeredett. Igaz mindent rendben találtak, de aki csinálta az UH-ot végig beszélgetett valakivel, és 2 perc alatt végzett. A felső ajakívedet nem látta, mert bebújták a méhlepény mögé, ezért visszarendelt minket 2 hét múlva egy ellenörző UH-ra. 

Visszamentem a Kovács doktorhoz, és mondta, hogy a negatív UH kissé csökkenti a kockázatot. Elmondta, hogy nekem kell eldöntenem, hogy szeretnék-e magzatvíz vételt, vagy sem. Ugyanis a magzatvíz vételnek 0,5-1% vetélési kockázata van, mert a magzatvíz elkezdhet szivárogni és akkor beindul a szülés, amit nem tudnak megállítani. Viszont annak, hogy fennáll a Down-kór kockázata szintén 0,5-1% volt. Szóval teljesen egyforma, így a döntés 100%-osan az enyém volt. iszonyú nagy tehernek éreztem, azt hittem összeroppanok alatta. Hogy is dönthetnék én erről, melyik ujjamat harapjam? Ha megcsináltatom a magzatvizet, akkor biztosan 100%-ra tudjuk majd, hogy minden rendben van-e, ha viszont nem csináltatom meg, akkor végig fogom izgulni a hátralévő 4 hónapot, és lehet hogy végül egy beteg babát hozok a világra.

Végülis beleegyeztem, és csak a sorsunkban tudtam bízni, hogy nem lesz semmi baj. Te velünk szeretnél lenni, és egészséges vagy. Így előjegyeztek hétfőre magzatvíz vételre. Mikor kijöttem a rendelőből egyből hívtam Apát, hogy mi történt, és segítsen dönteni, azaz helyesli-e a döntésemet. Ő is úgy gondolta, hogy jobb a biztosat tudni, és nem lesz semi gond, nem fogok elvetélni.

Nagyon hosszú hétvége következett. Csak a netet bújtam és próbáltam magamba szívni a pozitív energiákat, illetve Zsófi próbált győzködni, hogy nem lehet semmi bajod, mert egészséges vagy. Megbeszéltük, hogy hétfőn reggel jön értem, és mellettem lesz, mikor leveszik a magzatvizet.

Apával beszéltem vasárnap este, mondta, hogy talált a parkolóban egy srácot, aki Mo.-ra jön, és elhozza őt. Nagyon ürültem neki. Este 11-kor el is indult hazafelé. Úgy ígérte, hogy kedden itthon lesz.

Elérkezett a hétfő. Már nagyon vártam szerettem volna végre túlleni rajta. Már 8-ra bementünk a klinikára, és megkerestem Angélát, hogy nézzen rád. Be is mentünk egy vizsgálóba, ahol azt mondta minden rendben, meg van a szived 4 kamrája, viszont a bal pitvarban látott egy echogén fókuszt. Azt mondta az nem jelent bajt, és nem jele egyik rendellenességnek sem. Minden szerved, koponyád, agyad rendben volt. Mondta Angéla, hogy ez az echogán fókusz eggyel több ok arra, hogy megcsináltassam a mintavételt, hogy legyen  utána egy jó eredményünk. Ezzel a mondatával nem csak engem, hanem Zsófit is összezavarta, mert a mondata első fele negatív, a másik viszont pozitív. De megnyugtató érzés volt látni téged, ahogy mozogsz, és ismét megerősítette Angéla, hogy kisfiú vagy.

Az UH után be kellett jönni Adameczhez, mert Dr. Török Olgával beszélte meg, hogy szeretné ha ő venné le a mintát, mert ő a legprofibb. Visszamentünk Zsófival a szülészetre és bementünk a váróba. Kb. egy fél óra múlva jött a doktornő, Zsófi utána szaladt, hogy itt vagyunk, majd mondta a dokinő, hogy ha lesz szabad vizsgáló mehetünk is. Kb. 1 órát kellett várnunk. Érdekes volt megfigyelni, ahogy az idő elteltével mennyire megváltozik a hangulatom, és az érzések bennem. Mikor odaértünk teljesen nyugodtságban ültem és vártam. Majd mikor megpillantottuk a dokinőt, és azt hittük nemsokára mi következünk felment nem tudom mennyire a vérnyomásom, de torkomban dobogott a szivem. Végig azt mondogattam neked, hogy egy hosszú tű fognak Anya hasába szúrni, ami elől el kell húzodnod és nem kell félni tőle. Mikor már több mint 1 órát kellett várnunk, átment ez az izgalom idegességé, hogy mi tart még ennyi ideig. Féltem. Féltem attól, hogy ez a mintavétel lehet valaminek, egy csodás dolognak a végét jelenti, és féltem attól, hogy elveszíthetlek. Majd behívtak. Egy asztalra kelett felfeküdnöm, a dokinőn egy sapka és egy maszk volt. Olyan, mint ami műtétkor szokott rajtuk lenni. Rányomta a gélt a hasamra, hogy megnézze merre vagy, és hova szúrja a tűt. Majd lefertőtlenítették a hasamat, és miután felmérte a helyzetet belém is szúrta azt a hosszú tűt. Én végig becsuktam a szemem, mert tudtam, hogy rosszul leszek, ha meglátom mekkora. Zsófi mondta, hogy mikor hatolt be a tű, te jobbra húzódtál, és megrándultál.Gondolom nagyon ijesztő lehetett neked odabent, de nagyon-nagyon ügyes voltál, mert nem szúrt meg a dokinő, jól elhúzódtál. Leragasztották a hasamat, kb. 5 perc alatt tényleg végeztünk is. Egyáltalán nem fájt, jó egy picit igen, kb. annyira mint egy vérvétel. Elmondták, hogy szigorúan feküdnöm kell. 1-2 hétig kímélő életet kell élnem, semmi emelés, megterhelő fizikai munka.

Zsófi hazavitt kocsival, és egyből lefeküdtem. Kivettem 3 nap szabit, hogy tudjak feküdni. Apát felhívtam, hogy minden rendben, túl vagyok rajta. Mamáék átjöttek, hogy összeszereljék az ágyat, amit megrendeltem. Elég bonyolult volt összerakni, de végülis sikerült. Már csak az ajtók beállítása hiányzott. Nagyon vátam a keddet, hogy Apa hazajöjjön és végre megint együtt legyünk. Egész nap feküdtem, és pihentem.

Elérkezett a kedd, ma jön haza Apa. Már reggel megfürödtem, hajat mostam, kifestettem magam, és kimostam a ruháimat, amibe fogadni szerettem volna. Kitaláltam, hogy halászlevet rendelek, meg csülköt pékné módra, mert nem tudok most neki főzni. Felhívtam rengeteg éttermet, de sehol sem lehetett kapni halászlevet. végül a Flaskában megrendeltem telefonnon, Zsófi egyik futár haverja meg hazahozta nekem. Apa olyan 2 körül ért be a vonattal, nagyon nagy szerencsénk volt, mert egészen Kőbányáig elhozta a kamionos pasi, és ott egyből elérte az IC-t. 

Az utolsó óra nagyon lassan telt, nem esett jól feküdni, sem ülni. Majd egyszer csak kopogtak. :O) Apa volt az. Egyből megöleltük egymást és mikor meglátta a hasamat, hogy mennyit nőtt akkor nagyon meg volt lepődve, pedig küldtem neki fényképet. Az első pár órában zavarban is voltunk, nem tudtuk kezelni a helyzetet, mert annyira furcsa volt látni egymást 6 hét után. Annyira jó volt, hogy végre itthon van, és vége ennek a nehéz 6 hétnek. Engedtem neki vizet, és amíg fürdött elmesélte nekem, hogy kint miken ment keresztül és a társa mennyire kikészítette. Mondta, hogy soha többet nem fog kimenni, mert nem akar tőlünk távol lenni.

November 20-án voltam a 16. heti UH-on, most kivételesen Zsófival mentem. Reggel 1/2 8-ra kellett mennünk, de Angéla, majd csak olyan 8 után tudott csak behívni minket.
Nagyon izgatott voltam, és végig azt mondogattam neked, hogy fordulj úgy majd, hogy kivehető legyen, az aminek látszania kell. Angéla megint nagyon aranyos volt, mindenedet átnézte, hálistennek mindent rendben talált. Megdöbbenve hallottam, hogy ezen a héten 16 cm-nek kellene lenned, de Te továbbra is nagyobb vagy a korodnál, ugyanis 17 cm vagy. Ha így folytatod, akkor el sem tudom képzelni, hogy hogyan fogsz belőlem kibújni???!!!
Szerencsére úgy fordultál többször is, hogy egyértelműen látsztott a bizonyíték, miszerint kisfiút hordok a szivem alatt. Mielőtt Angéla megkérdezte, hogy tudom-e a nemét a babámnak, láttam, hogy kisfiú vagy, de ebben ő is megerősített. Viszont hozzátette, hogy 100% a 18. heti UH-on lesz... pár nap múlva ezen a mondtatán gondolkozva kicsit elbizonytalanodtam, hogy akkor még most nem 100-as, hogy kisfiú és nem kéne magunkat beleélni., hogy ha mégis kislány lennél. De ugyanakkor én is kisfiúnak érezlek és Apa is.
Mindegy, hogy mi leszel, mert örülünk mindkét esetben, csak tényleg jobb lenne a neveden szólítani már, illetve mindjárt itt a karácsony, és jó lenne tudnunk, hogy milyen szinekben gondolkozzunk.
Úgyhogy nagyon szépen kérlek amikor jövőhéten megyünk a 18. heti UH-ra akkor is legyél ugyanilyen ügyes, mint a múltkor és tessék úgy fordulni, hogy láthassuk tényleg kisfiú vagy-e?!

Ma töltöttük be a 17. hetet és apró rángásokat érzek a hasam alsó részén. Nem tudom még biztosan, hogy ezek a te jelzéseid vagy csak a testem szórakozik velem. De gondolom pár héten belül már erősebben jelzed, hogy márpedig Te itt bennt jól érzed magad, és életerős, egészséges kisbaba vagy. Az is lehet, hogy csak Apát akarod megvárni vele?
Apa azt mondta tegnap, hogy nem sok fuvarjuk van, és úgy néz ki, hogy jövőhéten jönnek haza. El se merem hinni, hogy ez tényleg így lesz. Nem akarok csalódni, úgyhogy nem élem bele magam, de tényleg nem kapnak annyi fuvart, hogy megérje nekik kint maradni., akkor meg jobb ha itthon van velünk, így van kicsibabánk?

Küldök neked is Ádám nagyon sok puszit, és szeretném ha vidám és egészséges lennél idebent, Apának meg üzenem, hogy nagyon hiányzik nekünk és jó lenne ha minél hamarabb hazajönne hozzánk, mert itt van a helye mellettünk!!!

Szeretlek titeket Anya

Ma töltöttem be a 15. hetet. Ahogy gondoltam, ez a két hét nagyon mozgalmasan telt el.

Csütörtökön voltam belgyógyászaton, ahova délután kellett mennem időpontra. Én várakoztam egyedül, így szinte ahogy megérkeztem és levetkőztem be is hívtak. Le kellett vetkőznöm félmeztelenre, megmérték a vérnyomásomat, és a pulzusomat. Aztán fel kellett feküdnöm az ágyra, ahol különböző színű csipeszeket tettek rám. Az asszisztens kinyomtatta az EKG leletemet, majd odaadta a doki néninek, szerencsére mindent rendben talált.

A héten hétfőn kellett mennem a fogászatra. Ettől féltem a legjobban. Elég sok javítani valót talált az orvos....:o( Először az alsó bal hátsóval kezdtünk. Nagyon kedves volt velem végig a doki, mindent elmagyarázott, hogy mi fog történni, és ami még nagyon pozitív volt, hogy sokat foglalkozott azzal, hogy van egy picurka a hasamban. Miután beadta az injekciót, teljesen elzsibbadt a szám, tényleg nem éreztem semmit sem. Aranyos volt, mivel megengedte, hogy feltegyem a fülemre fülhallgatót és azt hallgassak közbe amit szeretnék, így alig hallottam a fúró hangját. Elkezdett fúrni, végig folyt rólam az izzadság és remegett mindenem. Simogattam végig a hasam, próbáltam magam ezzel nyugtatni. A végére már kezdtem nyugodtabb lenni, ráeszmélvén, hogy semmit nem érzek az egészből és a kellemetlen hangon kívül semmi rossz nem történik velem.

Szerdán azaz ma 09:30-ra kellett mennem az OTI-ba TG-re. Először a védőnőhöz kellett mennem, ahol megkaptam az AFP-re és a vizeletre a beutalókat. Beszélgettünk kb. 20 percet, hogy hogyan érzem magam, miket érzek és úgy általában arról, hogy mik fognak velem történni.

Ezután elmentem levetetni a vért, és leadni a vizeletet. Az AFP eredményére kb. 1,5-2 hetet kell várrni. Nagyon bízok benne, hogy minden rendben lesz vele, elvileg már csak ennek a véreredménynek és a 18. heti genetikai UH-nak kell jónak lennie, és akkor megnyugodhatunk. 

Holnapra kikönyörögtem egy UH-ot, reggel kell mennem. Remélem holnap már úgy fogsz fordulni, hogy megtudjam milyen nemű is vagy. Szeretném már látni, hogy mennyit nőttél, és hogy jól érzed-e magad odabent. Mozgásokat még nem érzek, de remélem nem kell már sokáig várnom rá, annyira szeretném már átélni.

A pocakom mostanra eléggé megnőtt, híztam is vagy 2-3 kg-ot. Majd teszek fel róla képet, csak apa elvitte az USB kábelt.

16. hetesen

Apád nagyon messze van most tőlünk, és nagyon szenved. Azt mondta, hogy ez volt az utolsó, hogy ennyi időre elment tőlünk, mert nem bírja a hiányunkat. Szeretne itt lenni velem, és veled picúr (apa így hív). Szeretne minden nap itthon lenni velünk, minden este simogatni anya hasát és eljönni velünk minden orvosi vizsgálatra és UH-ra. Ő is nagyon szeretné már tudni, hogy fiú vagy vagy kislány, úgyhogy kérlek holnap mutasd meg magad nekünk és ne legyél szégyenlős.

Apa vett neked ajándékot, majd ha megszületsz megkapod, és mindig apára fog emlékeztetni téged.

Nagyon szeretünk téged, Apa puszil téged, és azt üzente, hogy simogassam meg a pocim helyette is, és hogy nagyon hiányzunk neki.

Küldjünk neki innen mi is sok-soik puszit és ölelést, ráfér szegény Apára.

Nagyon szeretlek titeket: Apa és Picúr!!!!!

Voltam a héten megint vérvételen, megmutattam a körzeti nőgyógy.-nak a zárójelentésemet. Megkaptam a beutalót a belgyógyászatra.
Ez a hét elég lassan, és eseménytelenül telt el. A következő két hét lesz nagyon aktív, rengetegszer kell mennem orvoshoz.

Szombaton este mikor elfeküdtem az ágyon, lehalkítottam a Tv-t és próbáltam befelé figyelni. Azt hallottam, hogy így meg lehet érezni a korai magzatmozgásokat.
Kb. 10-15 perc után bizsergető, furcsa érzést éreztem....szerintem Te voltál. Még életemben nem éreztem ilyet. Nem vagyok még biztos benne, csak valami megérzés. Azóta igaz nem éreztem hasonlót, de remélem már hamarosan érezni fogom ahogy mocorogsz. :o)

Jövőhéten találkozunk. Megyek UH-ra, hogy ellenőriztessem, minden rendben van veled, és kíváncsiak vagyunk már apával, hogy ki is lakik a pocakomban. Remélem nem leszel szégyenlős és megmutatod magad.

Szeretünk Anya és Apa

Apa elment csütörtökön hajnalban. Nagyon nehezen ment a búcsú, ott zokogtam a vállán. Alig tudtam elaludni.
Nagyon rossz volt a reggel, mert folyamatosan csak arra tudtam gondolni, hogy mikor lesz még december közepe, amikor hazajön.
Minden nap sírtam, és azokat a zenéket hallgattam amit apa szokott, amin persze megint sírtam. Szóval hiába próbáltam nyugodt maradni, hogy Te ne érezd azt a feszültséget ami bennem van, nem sikerült.
Vasárnap (nov. 2-án) mentünk ki a temetőbe, már nagyon vártam, mert végre nem egyedül vagyok és jobban telik majd a nap gondoltam. Nagyon jól esett a séta, jó nagy tanyakört tettünk, majd mielőtt elbúcsúztunk volna mamának odaadtam a 4D-s DVD-t, de nem mondtam el neki mi van rajta. Anyuval hazasétáltunk, útközben ettünk egy főtkukoricát. Megebédeltünk, majd kimentem WC-re. Akkor láttam, hogy élénkpirosas-rózsaszínes a WC papír, amitől nagyon megijedtem, egyből az pergett le a fejemben, hogy a sok idegeskedés miatt vetélek. Gyorsan felhívtam a dokimat, de csak a feleségével tudtam beszélni. Mondta, hogy csak 1,5 óra múlva lesz elérhető. Hát én addig biztosan megőrülök, úgyhogy felhívtam Hildát, hogy most mit csináljak. Mondta, hogy nem lesz semmi gond, ha nem görcsöl a hasam. De én csak nem tudtam megnyugodni, és csak bőgtem. Kimentem anyuhoz, hogy mennem kell. Kérdezte, hogy hova és mi a baj? Mondtam, hogy a klinikára, mert pecsételő vérzésem van. Kérdezte, hogy ez miért baj, csak nem terhes vagyok?
Mondtam, de igen. Hát meglepődött, de ez akkor nem nagyon érdekelt, hogy megmagyarázzam. Kérdeztem, hogy kijön-e velem....mondta, hogy igen. Gyorsan felöltözött, és siettünk ki.
A dokira jó 20 percet kellett várni, az akkor maga volt az örökké valóság. Megvizsgált, azt modta, az UH-val látszik a szívverésed, valamint a méhszáj nem véres, tehát vetélés jelenleg nem megy végbe, de vetélés gyanujával fel kell venniük osztályra 3 nap megfigyelésre. Nagyon nem örültem neki, mert nem régen voltam otthon egy hétig megfázás miatt, és a munkahely nem nagyon örülne. De hát jelez a szervezetem, hogy már nem csinálhatok mindent úgy mint mielőtt terhes voltam.
Anya hazament a ruháimért, és behozta amikre szükségem lehet. Nagyon jó érzés volt, hogy mellettemm állt és nem hagyott egyedül. Este ment el, addig beszélgettünk. Másnap vettek vért, és elküldtek UH.-ra. Az UH-on mindent rendben találtak, nem tudták megmondani, hogy mi a nemed, mert éppen aludtál. :o)
A vérkép is rendben volt. Apát hívtam, hogy mi van velünk, szegény nagyon megijedt, de az UH-val megnyugtattam, hogy semmi gond jól vagyunk.
Kedden mama is és anya is bejött, sőt még Reni is meglátogatott. A szobatársaim nagyon aranyosak voltak, nagyokat beszélgettünk. Estére hazaengedtek. Ha még egy napot kellett volna aludnom azon az ágyon nem is tudom, hogy keltem volna fel másnap?! Szörnyű volt, hogy minden oldalán besüppedt.
Vasárnap óta nem sírtam apa miatt. Annyira helyretevődött bennem, hogy nem szabad idegeskedni és csak rád kell most koncentrálnom, hogy úgy éreztem tényleg kiegyensúlyozott vagyok.
Szerdán végre hazaengedtek, megkaptam a zárójelentést és siettem haza végre.
Nagyon megijesztett ez a tudat, hogy elveszíthetlek. Sokszor csak akkor jön rá az ember, hogy mi mennyire fontos neki, amikor már elveszítette, vagy megcsapja a szele annak, hogy elveszítheti.
Örülünk apával, hogy minden rendben, te csak fejlődj és növögess bent. Apa puszil, és szeret téged. Nagyon sokat gondol rád a messzeségből, nagyon hiányzunk neki, de muszáj kibírnunk ezt a pár hetet.

Puszil Anya és Apa

 A 12. hét után már nagyon hamar eltelt a 13. hét is.

Mivel úgy volt, hogy Apa megy ki nov. 03-án (Hétfő) Ausztriába, ezért kértem 4D UH-ra időpontot a Bajcsy Zs. u.-i rendelőbe. A neten nézegettem a rendelők között és ezt találtam ár/érték arányban a legjobbnak, és az UH-s néni is kedvesnek látszott.

Hétfőn 27-én Apa azt monta, hogy muszáj kimennie még ezen a héten csütörtökön, mert ha nem mennek akkor nem is mehetnek. Így gyorsan felhívtam a rendelőt, hogy nem lehetne-e szerdán menni, mert a férjem megy ki hosszú időre külföldre és szeretné ha ki tudná vinni a DVD-t, mert ha hiányzunk neki, akkor csak beteszi a laptopba és mégsem csak egy fotót nézeget, hanem lát mozogni. Nagyon rendes volt a nő, mert este 6-ra adott időpontot, rendelés után. Így az utolsó együtt töltött napunkon Apával együtt nézhettünk meg téged.

Kedden elmentem az OTI-ba a körzeti nőgyógyászhoz, ahol meg kellett mutatnom a 12. heti UH leletet, illetve az elkészült vérvétel eredményét.

A vércsoportot és az ellenanyagt nem tudták levenni a klinikán ezért erre kaptam beutalót, majd a belgyógyászatra is.  Majd jövőhéten kell mennem.

Mielőtt mentünk az UH-ra mondtam neked, hogy örülnénk neki, ha mocorognál és jól látható lennél, hogy jó felvételt lehessen készíteni

Az UH-s néni nagyon kedves volt, és a rendelő is hangulatos volt. Felfeküdtem az ágyra, Apa pedig odaült mellém és megfogtuk egymás kezét. Velünk szemben volt egy nagy monitor, hogy mi is kényelmesen tudjuk nézni a "babamozit".

Mielőtt elkezdődött volna a felvétel az UH-s néni megkérdezte, hogy szeretnénk-e ha menne a mikrofon., mi pedig mondtuk hogy igen.

Először 2D-ben néztünk meg, elkezdte magyarázni, hogy mit hol látunk. Megmutatta a vesédet, a hugyhólyagodat, mgnéztük a szivedet, az ujjaidat, az agyadat, a gerincedet. Nagyon ügyes voltál, mert végig olyan volt, mintha tudnád, hogy most midet fognak lemérni, ugyanis amikor a gerincedet akkor kihúztad magad és megmutattad a gerincoszlopodat, amikor a kezed akkor kinyújtottad és így meg lehetett számolni a kis ujjaidat. A felvétel kb. 40 percig tartott, az UH-s néni végig magyarázta az eseményeket. Folyamatosan válottunk a 4D és a 2D között attól függően, hogy mennyire mozogtál. A felvételen rendkívül fickándoztál, rúgtál, boxoltál a kezeddel és megfigyeltük a jellegzetes tartásodat miszerint a kis kezedet folyton az arcodnál tartottad, és a lábaidat felhúztad, majd mikor elfáradtál abba hagytad a mozgást, majd kis idő múlva ismét kezdted előről. Volt olyan is amikor teljesen 360 fokot fordultál és megmutattad magad minden oldalról. Meghallgattuk a szívdobogásodat is.

A videó alatt teljesen eufórikus állapotba kerültünk Apával annyira csodálatos volt téged látni, teljesen magával ragadott az élmény. Annyira furcsa látni, hogy mennyit mozogsz és én ebből még semmit sem érzek. Az UH-s néni azt mondta, hogy az eddig látottak alapján szerinte kislányunk lesz, mert nagyon aktív baba vagy és látk két élesebb csíkot a lábad között. Hát majd meglátjuk.

Itt egy 4D-s pózolásos fotód:

 Na végre elérkezett a bűvös 12. hét amikor ugyanis a vetélés kockázata a minimálisra csökken.

Renit felhívtam, hogy kit ajánl az UH-osok közül a klinikán Molnárné Őri Angélát mondta. Neten megkerestem az elérhetőségét, majd felhívtam, hogy okt. 22-én szerdán mennék a genetikai UH-ra és szeretném ha ezt ő végezné el, és szeretném ha Apa is bejöhetne velem, azt mondta, hogy rendben.

Szerdán reggel 9-re mentünk, szerencsére nem voltak sokan. Beadtam a papírokat és kb. egy 1/2 óra múlva szólítottak is minket. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen és egészséges legyél. Remélem te nem fogod örökölni tőlem ezt a túlaggódást, mert sok nehéz órától kíméltem volna meg magam.

Az UH-s néni nagyon aranyos és közvetlen volt. Mindenedet részletesen megmutatott, még Apa is látta a felvételeken a testrészeidet. Végig néztük az összes testrészedet. Először azt nézték meg, hogy fejvégű fekvésben vagy, majd elég-e a magzatvíz körülötted, jól fekszik-e a lepény stb. Majd megnézték, hogy a nyaki redőd hány mm, megszámoltuk az ujjaidat, megmérték a fejkörfogatodat, a combcsontodat.

Az eredmények:

A lepény a mellső falon, mélyen tapad.

BPD: 20mm (két halántékod közötti átmérő)

Thorax AP: 20mm x 19mm ( mellkasod körfogata)

Femur: 9 mm (combcsont)

CRL: 5,98 cm

Nyaki redő: 1,1 mm normális.

Az orrod jól csontosodott, a gerinced szépen fejlődött, aktívan mozogsz, a hasfal zárt. Tehát minden a legnagyob rendben van veled. Apa ámultan nézte, hogy milyen kis emberke van a hasamban. A vizsgálat után fülig ért a szánk, nagyon boldogok voltunk, Apa viszont nem tért magához jó pár óráig, annyira az UH hatása alatt volt. Kaptunk fényképet is, egyre jobban kezd gyarapodni a fotóalbumunk rólad.

Így nézel ki 12 hetesen:

Elég régen nem írtam, ez tulajdonítható annak is, hogy elég sok minden történt az elmúlt 3 hétben.
Voltunk a 9. héten apával Uh-on, ahol kértem képet is és már akkora vagy, mint egy babszem. Foltokban kivehető, hogy hol van a fejed és hol van a lábad, ekkor 21,14 mm voltál a fejed búbjától a fenekedig.

9. hét

Még aznap elmentünk az OTI-ba, hogy túl legyek az első terhesgondozáson, de nem megy ez olyan könnyen mint ahogy azt én gondoltam... Először is úgy beszélnek az emberrel, mintha leprás lenne, és valami mérhetetlen bűn lenne az ha valaki babát vár. Kiadta az orvos a beutalókat a 12. heti genetikai UH-ra és a vérvételekre is. Amikor otthon megnéztem a papírt akkor láttam meg, hogy elfelejtette aláírni a beutalókat, hát nagyon örültem neki.
Elmentem a 10. héten szerdán a védőnénihez aki nálam kb. 2-3 évvel lehet idősebb, de az is lehet, hogy fiatalabb. Hát nem sok bizalmat szavazok neki, legalábbis ami azt illeti, hogy van tapasztalata és tud majd nekem gyakorlati tanácsokat adni, de ki tudja, nem döntök elhamarkodottan. Kikérdezett az én családomról és apa családjáról mindent ami esetleg befolyásolhatja azt, hogy nem leszel egészséges. Hálistennek egyikőnk családjában sem történt semmi probléma, és bízunk is abban, hogy egészséges leszel, és nem lesz gond sem veled, sem velem a terhesség alatt.
A védőnő kiállította a kiskönyvet, ebbe fogják beleírni az összes vizsgálat eredményét és mindig magunkál kell hordani.

Apa közben levizsgázott E kategóriából is, nagyon ügyesen vezet, eddig mindenki dícsérte. Büszke vagyok rá nagyon.
Pénteken (10.10.) kiment Feriért Ausztriába, azt mondta, hogy valószínűleg hétfőn indulnak haza. Nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet, pedig csak 4 napról van szó. Mi lesz akkor ha 6 hétig lesz kint, ettől nagyon félek. Biztosan érzed belül te is, hogy anya feszültebb és sokat sír, próbálok erős lenni, de nagyon hiányzik nekem apa.
Egyre elviselhetetlenebb vagyok abból kifolyólag, hogy rettegek attól, hogy elmegy hosszabb időre, pedig tudtuk, hogy ez lesz, hiszen mi döntöttünk így, de akkor még olyan távolinak tűnt, most meg már csak 2-3 hétig lehet itthon velünk. Pénteken már úgy ment el, hogy veszekedtünk, mert haragudtam rá, hogy elmegy és itthagy minket, pedig még délelőtt semmi bajom nem volt azzal, hogy kimegy. Szörnyű hogy változnak bennem a hormonok, egyszer azt gondolom, hogy persze menjél, utána pedig, hogy miért mentél el. Félek a magánytól, attól, hogy senkivel sem tudok beszélgetni, ugyanis anyuékkal nem túl jó a kapcsolatom, barátaim nincsenek, és már a munkahelyen sem tudom megosztani Évivel a gondjaimat, sőt senkinek semmit nem lehet elmondani, mert alámtesznek. Nagyon nehéz ennyi nő között dolgozni.
Muszáj találnom valaki sorstársat, mert ez így nem lesz jó, hogy állandóan sírok, és azon agyalok apa merre lehet, és hogy mennyire hiányzik.
Szeretném ezt az időszakot nyugodtan eltölteni, de apa nélkül nem fog menni, de törekszem rá, hogy nehogy bajod legyen.

Ma egy kicsit jobb a hangulatom, mert holnap jön haza apa, valamint tegnap beszélgettem a nőklapján a kamionos feleségek c. topicban 2 sorstárssal akik már 50-60 éves korúak, és tapasztaltak. Sokat segített nekem az egyik nő, aki leírta, hogy ő is ugyanolyan helyzetben volt, mint én és minden rendben van ,nem kell túlaggódnom a dolgokat.


Vigyázz magadra ott bent pocaklakó, jövő héten találkozunk a genetikai UH-on, addig is gyarapodj és nőjjél, hogy jól láthassunk. A dokihoz apa is fog jönni, vele most fogsz először találkozni.
Szeretünk Apa, Anya

Az agyad már egészen nagy, a gyors fejlődése miatt. Az alsó végtagjaid uszonyokra hasonlítanak. A szívedben kezd kialakulni mind a négy üreg, a véred kering a testben. Megjelenik a külső füled, a következő napokban kifejődnek a talpaid az ujjkezdeményeiddel. Most akkor vagy, mint egy cseresznye: 10-13 milliméter. Létrejönnek a sejteid, amelyekbő a herék, vagy a petefészkek alakulnak majd ki, de a nem látható jelei ilyenkor még nem jelennek meg. Már vannak izom összehúzódásaid, de ezeket a korai „mozgásaidat” még nem érzem, mahd csak a 14-20 hét környékén. Már alig várom, hogy érezzem, hogy tényleg itt vagy bennem, élsz, növekedsz, és szépen fejlődsz.
Szerdán, azaz holnap megyek a háziorvoshoz, hogy kiírjon táppénzre. Eredetileg már hétfőtől itthon lennék, de behívtak dolgozni. Alig birok itt ülni mert ragad le a szemem, és hányingerem van. Nem esik jól semmilyen kaja sem. A házidokinak elviszem a leletet amit a nőgyógyász adott, hogy utaljon be a körzeti nőgyógyászhoz, és a védőnőhöz.
A szakirodalomban annyi féle véleményt lehet olvasni arról, hogy mikor kell menni a védőnőhöz, hogy teljesen tanácstalan vagyok. Az egyik azt írja, hogy már akkor ha meg tudod terhes vagy, a másik szerint elég a 12. hét környékén. Én mindenesetre holnap megkérdezem a házidokimtól és felhívom a védőnőt.
Egyre jobban kezdek félni a vizsgálatoktól, a sok injekciótól, és a legjobban a fogorvostól. Tudom, hogy már a terhesség előtt el kellett volna mennem, de annyira féltem, hogy mindig halasztottam, és eredetileg úgy volt, hogy csak jövőre tervezünk, de apával mégis ezév augusztusára tettük át a dolgot és mivel egyből megfogantál nem is volt időm elmenni. Az biztos, hogy mivel még szerencsére panaszt nem okoz a fogam, ezért meg fogom várni vele a 12. hetet, hogy kifejlődjön mindened.
Képzeld el, hogy apának tegnap sikerült levizsgáznia E rutinból. Szegény nagyon izgult, mert eléggé nagy teher volt a vállán. Nem volt szabad megbuknia, mert akkor megint csúszunk két hetet, és ezt már nem tehetjük meg, hiszen mennie kell ki kamionozni. Egyre jobban közeleg az idő amikor mennie kell, és rám jött a szeretethiány. Apát kb. 30 percenként kérdezem meg, hogy szeret-e?! Nem voltunk még külön soha ennyi időt, és a legrosszabb az lesz, hogy nem is telefonálhatunk egymásnak, mert az nagyon drága lenne. kb. 4 hetem van arra, hogy apának megtanítsak mindent a számítógépen amit használnia kell ahhoz, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot.

Jövőhéten jó lenne ha sikerülni elintézni, hogy megint lássunk UH-on, most apa is jönne, mert már nem csak egy kis pontot látna. Remélem beengedik az UH-ba, illetve egyáltalán megengedik nekünk az UH-t.

Addig is növekedjél, vigyázz magadra és is fogok rád nagyon vigyázni. Jah ha megkérhetlek a hányingerrel ne nagyon kínozz, ha nem muszáj.
Apával nagyon várjuk a jövőhetet, hogy újra láthassunk. Addig sok sok puszit küldünk neked.

Most körülbelül akkora vagy, mint egy babszem: 9-11 milliméter. A szemed helyét sötét foltok jelölik, a kis bemélyedésekből pedig az orrlyukaid és a füleid fognak kialakulni. Az agyad gyorsan fejlődik, a végtagjaid és az arckezdeményed is formálódik. A szívedben már kialakult a jobb és a bal kamra. Az ultrahangon már kimutatható a szívverésed.

A héten nem voltak rosszulléteim, egész jól voltam. Beszéltem a főnökömmel, hogy a jövőhéttől két hétig elmennék táppénzre, mert a 8-9. héten fejlődik ki a legtöbb mindened, és szeretnék pihenni, hogy nehogy bajod legyen.

2008.09.09-én kellett mennem Dr. Török Péterhez 15:30-ra. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a doki, és mennyire lesz szimpatikus, bár nagyon sok jót hallottam róla forum olvasás közben.

Teljesen meg voltam illetődve, amikor beléptem a rendelőjébe minden annyira elegáns és letisztult volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

A rendelője

A dokit  nagyon szimpatikusnak találtam, de az elején még nagyon izgultam és nem tudtam ellazulni. Felvette az adataimat, és kikérdezett az anamnézisemről.
Majd az öltözőbe küldött, mondván kezdődhet a vizsgálat. Gyorsan levetkőztem és felültem abba a szörnyű székbe. Alaposan megvizsgált, mindent mutatott és magyarázott a monitoron keresztül. Nagyon rendes volt. Mondta a vizsgálat közben, hogy lazuljak el, "Nem fog semmi rossz történni, de jó sem!" :o)
Ezután elkezdte az UH-t. Mutatta a másik monitoron, hogy mennyit nőttél. Teljesen ledöbbentem mikor mondta, hogy a petezsák 14 mm, te meg kb. 2-3 mm vagy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6+3 naposan

 

 

 

1 hét alatt 11mm-t nőtt a petezsák amiben vagy, pedig elvileg napi 1 mm-t szokott nőni. A dokival meredten néztük, hogy van-e már szívhangod, és megláttuk ahogy már pulzál a szívkezdeményed. Annyira apró volt, mint egy mákszem. Alig lehetett még látni, de már látni! :o) Most nyugodtam meg egy kicsit, hogy láttam a szívecskédet, mert mostantól mondják ki valójában a terhességet, hogy élő magzat van a hasamban. Annyira belemerültem a látványodba, hogy el is felejtettem képet kérni rólad apának. Apa sajnos megint nem tudott eljönni velem, mert ki kellett vinnie Ferit Ausztriába, de elküldtem neki MMS-ben a fotódat. Apa nagyon büszke volt rád, hogy mennyit nőttél. :o) Én egy kicsit megijedtem, mert ha ilyen tempóban fogsz nőni, akkor elég lesz a dokiknak kiszedniük belőlem. :oD
Mikor kész voltunk a vizsgálattal akkor jutott eszembe, hogy nem kértem fotót, így megkérdeztem a dokit, hogy nem kaphatnék-e képet. Mondta, hogy ha vállalom, hogy megint megvizsgáljon akkor szívesen.
Így megint megultrahangozott és lementett rólad 5-6 képet. Mondta nekem a doki, hogy ha legközelebb hozok magammal pendrive-ot akkor lementi nekem. Mondtam neki, hogy nálam mindig van pendrive. :o) Úgyhogy le is mentette nekem a fotókat, és mondta, hogy csinál neked egy mappát, amiben sorozatként fogjuk menteni a képeidet.
Elmondta a doki, hogy jelentkeznem kell majd a háziorvosomnál, aki be fog utalni a körzeti védőnénihez, illetve a körzeti nőgyógyászhoz ahol a terhesgondozást fogják végezni. Legközelebb 6 hét múlva kell mennem UH-ra, bár lehet, hogy itt a klinikán el fogok menni kb. 9-10. héten, mert ilyenkor még nagyon gyorsan fogsz nőni, és nem lesz semmi átmenetünk a fejlődésedről.

6. hét

Mi történik veled?
Most kb. 3-5 milliméteres vagy  – akkora, mint egy borsszem! Az agyad ezen a héten három különálló részre oszlik: az előagyra (memória és gondolkodás), a középagyra (üzenetek továbbítása az agy és a szervek, végtagok között) és a hátsó agyra (légzés, izommozgás szabályozása). Ezen a ponton már háromdimenziós vagy.
A szíved már ver és a véráramlásod szemmel látható. A veséid és a májad gyorsan növekszik, bezárul az idegcsatornád, ami összeköti az agyadat a gerincvelőddel..
A méhlepény is gyorsan fejődik, de hormonokat még nem termel egészen a 12. hétig.

Hétvégén voltunk Feriéknél ugyanis nekem is, neki is és a fiának is mostanában volt a szülinapja. Kaptam tőlük egy kék csíkos babazoknit. Annyira édes és picurka. :o) Mondta Marica (Feri felesége), hogy valahogy azt érzi nekünk fiúnk lesz, olyan tipikusan fiús szülők vagyunk. Nem tudom miért, de én is ezt érzem, és Józsinak is 2 fia van. Úgy látszik, hogy Ő apa csak fiúkat tud csinálni. :o)

41. nap 5+5 nap

Szerdán beltöltjük a 6. hetet és belépünk a hetedikbe. Hétfőn felhívtam Dr. Török Pétert, hogy holnap tud-e fogadni? - mondta, hogy 15:30-ra menjek a magánrendelőjébe. Már annyira várom, hogy megint láthassalak UH-on. Úgy volt, hogy apa is velünk fog jönni, de Ferit kell kivinnie Szlovákiába meg Ausztriába, úgyhogy kb. 1,5-2 napig szerintem nem is lesz itthon. Addig is egy kicsit egyedül lehetek veled, és törődhetek magunkkal. Megpróbálok megint kérni fotót Rólad, hogy apának is meg tudjam mutatni.

5. hét Mi történik veled?
  A következő napokban a kicsi szíved elkezdi az összehúzódásokat, amelyekből majd később kialakul a jól elkülöníthető szívverésed. A hét végére a hosszad körülbelül 1,5-2 milliméter. Minden főbb szerved fejlődik, formálódnak a füleid, a szemeid. A központi idegrendszered fejődésének első lépcsőfokaként kialakul a gerinchúrod, amely egyik végéből az agyad, a másikból a gerincvelőd telepe fog kifejlődni.

37. nap 5+1

Nálam nem a tipikus reggeli hányinger jelentkezik, hanem olyan 11 óra körül tör rám. Ilyenkor rettentően émelygek, hányingerem van és olyan álmos leszek, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy elaludjak a monitor előtt. :o(

Ma viszont jól vagyok, semmi különöset nem érzek.  Már kora reggel bepakoltam két kakóscsigát. Nem lesz ez így jó, ha ennyit fogok enni, mert a terhesség végére olyan leszek majd, mint egy bálna. :o)

Tegnap beszéltem Karcsival, hogy beszéljen Dr. Török Péterrel (őt ajánlotta nekem, mert szerinte nagyon jó orvos, és ő is Pétert választaná ha Janka szülne), hogy menni fogok hozzá kedden. Azt mondta, hogy hétfőn hívjam fel, mert most szabadságon van és nincs nála az előjegyző füzete. Remélem tud időpontot adni keddre, mert akkor már a 6. hétben leszek, és ha minden jól megy akkor már elvileg kell lennie szívhangnak is. Már annnnnyira várom, hogy lássam ahogy ver a pici szived. :o)

Ezt a naplót Pontocska neked fogom írni, hogy ha majd nagyobb leszel és meg fogod kérdezni tőlünk, hogy hogyan vártunk téged, és hogyan nőttél a pocakomban el tudjam neked olvasni, és minden pillanatot és érzést amit a terhességem alatt átéltem fel tudjam neked idézni.

A pozitív teszt óta egy hét telt el. Nem érzek magamon semmit, kivéve a mellemet ami akkora lett mint két sárgadinnye. :)
Szeptember 1-jén Évivel átmentem a nőgyógyászati klinikára egy hüveliy UH-ra. Évi ismerőse Soósné Marika már várt minket, és egyből be is hívott. Leültetett a váróban, majd 2-3 perc múlva mehettem is be. Amíg vártam megírtam apának, hogy most fogok bemenni az UH-ra.Remegett kezem-lábam, hogy minden rendben lesze-e, tényleg terhes vagyok-e, jó helyen ágyazódtál-e be?
Mikor bementem fel kellett feküdnöm az ágyra. Egy nő végezte el az ultrahangot, kicsit furcsa volt így számomra... először a hasamat kezdte el nézni Uh-val, de mikor mondta neki Marika, hogy most vagyok számításaim szerint 4 hét 5 napos terhes, mondta, hogy még csak a hüvelyi mutatja ki.
A monitort nézve a dokinő felkiáltott, hogy "Ott van, de mini!" :)  Felém fordította a monitort, hogy én is láthassalak.

Mutatta, hogy az a kis fekete pont a petezsák, 3x3 mm-es. Nagyon boldog voltam, hogy minden rendben van veled, és el nem mondható az az érzés amit akkor éreztem mikor a monitoron néztelek. Mondtam is a dokinőnek, hogy nem-e lehet kinyomtatni? Kicsit furán nézett rám, hogy miért szeretnék egy fekete kis pontocskát annyira magamnak, de ez nekem és apának nagyon fontos.

Gyorsan lefotóztam a telefonommal és átküldtem apának,  ahogy megkapta egyből hívott,  hogy azt a kis pontot kell néznie?-  Mondtam neki, hogy igen :)
Kijött hozzám a munkahelyre, hogy átölelhessen. :) Annyira szeretem  Őt. :)
Otthon bekereteztük az UH-s fotódat, és kitettük a monitor mellé, hogy mindig láthassunk téged. Egész este simogatta a hasamat.:)

 Elkezdődtek a terhességi tünetek. Iszonyúan álmos vagyok, már a híradót is alig tudom megnézni, sűrűn járok pisilni, fáj a mellem, émelygek, és elég gyakran éhes leszek. Este fájt a derekam és a hasam is feszített, sőt még hasszurkát is érzek. Nem csoda hiszen mostantájt kezdenek kifejlődni a  kis szerveid és rengeteg energiára és tápanyagyra van szükséged.